„Ha nem tudom, mik az elvárások részéről, én sem tudok megfelelni neki, ha akarok se” - keddi Posztolónk jelentkezik újra. A nők gyakran kisebb hangulatváltozások alapján döntenek fontos dolgokról. Ezzel a szeszélyességgel Levélírónk nem tud kibékülni.
Köszönöm a hozzászólásokat, és íme pár reakció. Természetesen ezekkel a megállapításokkal nem traktáltam őt, megállapítottam magamban és megtartottam magamnak. Olyan vagyok, hogy szeretem megérteni a dolgokat. A másik, hogy ha mindezt rázúdítom, ebben a formában, csak tovább rontottam volna a helyzetet. Még jobban elidegenítettem volna. Akkor már éreztem, hogy nincs vissza, végül is megmondhattam volna neki így ahogy van, nem volt vesztenivalóm, de úgy voltam vele, hogy kár a gőzért. És könyörgésnek hangzott volna.
Mert ha valaki nagyon agitál valami mellett, akkor azt a dolgot nagyon akarja vissza. Sajnos ő azt hitte, akkor lesz boldog, ha elhagy, akadályt látott bennem, pedig épp az ellenkezője történt. Kreált magában egy új vágyat, ami új célt adott neki. Új verseny kellett neki. Egyszerűbb volt engem hibáztatni mindenért. Elengedtem és próbálom legközelebb nem elkövetni újra azt a hibát, hogy ne kelljen újra végigcsinálni mindezt a jövőben. Tehát előre nézek, de folyamatosan tanulva.
A felelősségvállalásról van szó, ami sok esetben zéró. Az sem lehet a boldogság forrása, ha valakik kényszerből vannak együtt, mint nagyanyáink, akik szépen elrákosodtak egymás mellett, naponta csutkáig lezabálták egymás energiakészleteit, de együtt maradtak, mert az volt az elvárás. Ez a ló másik oldalára való átesés. Nem vagyok házasságpárti, mert az az egész csak a politikáról szól. Apa király, anya királyné és nézik, ahogy növekszik a klán. Ez egy üres projekció, nem úgy fog kinézni, ahogy elképzeljük. Még egy bejáratott modell sem garantál semmit.
Ma az van, hogy mindenki menekül kapcsolatból-kapcsolatba. A középutat keresem. A nők gyakran hangulatváltozások alapján döntenek fontos dolgokról és ezzel a szeszélyességgel nem tudok kibékülni.
Igen, senkinek nincs és nem is lehet normális kapcsolata, mert mit nevezünk ’normálisnak’ - megelégednék egy élhető, kiegyensúlyozott kapcsolattal. Nem is egy kőbe vésett viselkedésmódhoz ragaszkodnék, csak ahhoz, hogy az ember legalább önmagának ne legyen ellensége. Ha nem tudom, mik az elvárások részéről, én sem tudok megfelelni neki, ha akarok se. Életünk számottevő része arra megy el, hogy kifésüljük a kapcsolatainkat, amennyire lehet, hogy eligazodjunk benne és megértsünk valamit. Igen, túlbonyolítom, hiszen szeretnék egy választ magamnak, és ebbe az egyenletbe kéne néhány állandó. Csak ennyit akartam.
---
Ha tetszett a poszt, kommentelj, ha viszont inkább saját élményekre vágysz, gyere a Csajok és Pasik társkereső oldalára. A több százezer ismerkedni vágyó közül sokan szívesen megismerkednének Veled. Nézegess fotókat, levelezz, böngéssz, flörtölj!
