Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sziasztok,

Kíváncsi lennék néhány véleményre, bár félig már sikerült magamtól is megoldani. Én 28/F, ő 37. Úgy egy évig voltunk együtt. A neten ismertem meg, annyit tudtam róla, hogy valami üzletasszony volt sokáig, de kirúgták, hogy miért, nem mondta, valószínűleg nem ok nélkül. Ha szóba kerül, nem védi magát és a céget se szidja, elfogadta. Eleinte nagyon kedves volt, gondoskodó, szívesen látott vendég voltam, sokat mentem fel hozzá, sok közös program, rövid utazgatások stb. Aztán rájött valami kapitalista stressz-féle.

Velem nagyon szemét lett. A vége felé azt próbálta elhitetni velem, hogy értéktelen vagyok, hülye vagyok mindenhez, és nélküle életképtelen. Ezt nagyon módszeresen csinálta, szépen felépítve. A kisajátításról szólt a dolog, ezt nem kellett nekem senkinek külön mondani. Lerobbant a kocsija, felajánlottam az enyémet, de neki nem kell, mert x típushoz van szokva. De nem fussa rá, nincs melód, takarékoskodni kell. De ne szóljak bele. És csak kölcsönöz egy autót, ami megerősíti abban az álhitben, hogy ugyanabban a státuszban van még és nem egy bukott üzletasszony. Akkoriban nem szólt másról az életem, mint arról, hogy megfeleljek neki. Szerettem volna, ha végre elismer és emberszámba vesz. És hagyja ezt az egész vak márkinős viselkedést.

Bár neki nem volt munkája, az enyémet lenézte. Raktáros voltam, vagyis vagyok.

A büszkesége boszorkányt csinált belőle és a saját boldogságának lett ellensége. Emiatt nem tudtam a munkámra se figyelni, mert állandóan a hibákat kerestem, és agyaltam, hogy miért ilyen és nekem mit kéne csinálni. Úgy döntöttem, ennek nincs értelme, és megszabadítom magam tőle, mert én fogok előbb-utóbb rámenni: idegileg, emberileg kikészít. Nem fogok neki bizonyítani semmit, neki kéne. Mintha már sejtette volna, mit tervezek, ekkor jött elő azzal, hogy gyereket akar tőlem. Nem hittem a fülemnek… Arra jó volt a téma, hogy ürügyként felhasználva azt mondjam, erre még nem vagyok kész. Indokként használtam a lelépésemhez. Nem fogadta el. Mert sokáig – pontosabban a mai napig – üzenget. Hogy gyáva vagyok, elmenekültem, cserben hagytam. Tényleg menekültem: előle. Nem azért, amiért ő hiszi. A legrosszabb, amikor az idővonalamon üzenget, ahol mindenki láthatja. Nem értem, miért nem privátban teszi. A lényeget összefoglalnám: az egykor törtető, üzletasszony ráébred, hogy gyereket akar, mert most már van rá ideje, de nem akárkivel kívánná, hanem egy becsicskult papuccsal, akit irányíthat. Csakhogy az időben magához tér. Amit nem fog fel: hiába szokott meg egy életszínvonalat, annak az időnek vége, lehet, örökre.