„Ugyan, mire vársz, hagyd ott, dönts hanyatt valakit, oszt' jó napot! Találj valami ócska kis ribancot, jó lesz az egy körre!” - sokan így gondolják, mert ez a legrövidebb út, és bármennyire is logikus a vigaszmegoldás, egy szerelmes férfi erre képtelen. Küzdeni akar, rendbe hozni, ha csak szikrányi remény is van.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv. Azt hiszem, ha mástól, kívülállótól hallanám, a saját történetemet, szánalmasnak és ostobának tartanám a történet szereplőjét, aki képtelen meghozni a kellő döntést. Ám ha átéljük a dolgokat, sokkal nehezebb az egész. Tavasz elején kezdődött minden. Vagy talán még régebben. Magamról mindössze annyit írnék, a felsőoktatásban tanulok, hamarosan diplomázom. Pár év késéssel, mert ahhoz, hogy ide eljussak hosszú és nehéz küzdelmeken vezetett az út. De ez talán nem is érdekes, csak abból a szempontból, hogy egyedül voltam, nem találtam magamnak senkit, egy lánnyal se sikerült.
Aztán minden megváltozott. Megtaláltam őt, és minden annyira jól indult. A józan énem, már akkor figyelmeztetett, ez nem lesz jó, ez nem lehet igaz. Ne hidd el! Túl szép, hogy igaz legyen. Mert hát Ő, tényleg nagyszerű, a hibái ellenére a legnagyszerűbb lány, akit csak elképzelhetek magam mellé. Persze, tudom azt is, sokan arra gondolnak, na persze első szerelem, és legyintenek egyet. De nem erről van szó, nem csak az érzelmek vakítanak el, ha jól működne, tényleg nem kívánhatnék Nála jobbat. Jól is működött, hónapokon át. Boldogok voltunk. Láttam ezt Rajta is. Én is igyekeztem megfelelő, méltó lenni hozzá, türelmes, megértő igyekeztem lenni. Ő pedig, azon túl, hogy milyen szép, és kedves, és sokkal jobb ember mint én, bármiről eltudunk, vagy eltudtunk beszélgetni, félszavakból is értjük egymást. Ügye, hogy túl szép, hogy igaz legyen?
Aztán viharos gyorsasággal ment tönkre minden. Nem is tudom, hogy miért. A körülmények is közre játszottak, amik ellen nem tehettünk semmit, de nagyon elrontjuk a dolgot. Alig jut időnk találkozni, ami megmérgezi az egészet. Én sem tudok már eléggé türelmes lenni, nem veszekszem emiatt, de tudom, időnként bántó voltam. Őt pedig, azt hiszem, felemészti az, hogy időnként miatta nem tudunk együtt lenni, emiatt nekem bánatot okoz. Tudom, hogy ez nagyon bántja. Én pedig, rontottam a helyzeten, és ott tartunk végül, hogy jobb lenne külön. Biztosan úgy érzi, könnyebb feladni, nem küzdeni, nem okozni a másiknak több fájdalmat. Kívülállóként én is ezt tanácsolnám. A baj csak az, ha vége, tudom, többé olyat nem találok mint Ő. Még csak hasonlót se. Nem is akarok, lehet, nem is tudnék többé mást találni. Lehetetlen helyzet. Rendbe kéne hozni, hiszen boldogok voltunk, de sajnos Ő olyan, ha nagy a baj, inkább feladná, inkább elmenekülne. Az élet más területén is ilyen időnként. Nem tudom, mit tehetnék. Küzdeni akarok, rendbe akarom hozni, ha szikrányi remény is van, megéri. Hajlandó vagyok bármire - de ha felesleges? Ha feleslegesen küzdök? Akkor jobb lenne, tényleg véget vetni, és nem őrlődni a dolgon tovább. Kevesebb szenvedés. Pedig tényleg Ő is boldog volt, és a boldogsága nagyon fontos, de nem értem. Ha egy helyzetben boldogok voltunk, miért nem ahhoz térünk vissza? Miért az a megoldás, hogy ha nehézségek vannak, feladjuk? Értem én, kevesebb szenvedés, de akkor sem hiszem, hogy a megoldás az, hogy adjuk fel. Vagy mégis? Feladni, megfutamodni? De aztán meg hogyan tovább? Viseljem, hogy vége? Viseljem el, hogy egyszer majd mással lenne? Igaz, lehet, jobb lenne nélkülem. De boldoggá is tudnám tenni, ha hagyná.
Egy másik dolog, de ehhez szorosan kapcsolódik. Mivel előtte nem volt senkim, hát szóval, nem voltam senkivel. Márpedig a szex, akárhogy is, fontos része a kapcsolatnak. Neki se volt senkije, és én soha nem is sürgettem volna. Nekem csak úgy kellene, ha ő is készen áll, és neki is minden jó lesz. Másképp nem érdekel. Legalábbis ezt gondoltam, amíg jól voltunk. Persze, azért történt már egy-két dolog köztünk. Szóval, a baj egy haldokló kapcsolat, amibe lassan belepusztulok, és szex sincs? Soha? Sőt, lehet, nem is lesz? Van ennek értelme? Az egyik felem azt mondja, igen. De sajnos, a gonosz, rossz énem nem így látja. Hiába, a társadalom is ezt sugallja, aki nincs túl rajta hamar az: vesztes! „Ugyan, mire vársz, hagyd ott, dönts hanyatt valakit, oszt' jó napot! Találj valami ócska kis ribancot, jó lesz az egy körre!” Sokan így látják, mondják ezt, és bármennyire is nem értek ezzel egyet, valahol csak nem tudok a gondolattól szabadulni. De valahol érthető, nem? Vannak testi vágyaink, ez egy ilyen dolog. De elhagyni, mással lenni? Különben is, kivel? Nem tudnék normális lányt találni, akkor pedig, tényleg valami ócska kis nőcskével? Én ezt nagyon nem akarom, csak hát a gondolat, ugye, küzdök ezért a kapcsolatért, türelmes akarok lenni, nekem a szexben az érzelem is ugyanúgy fontos, figyelmes akarok lenni, csak Ő számít, és én nem vagyok olyan fontos...de ha hiába? Ha nem tudjuk helyrehozni? Hiába beszélünk erről, nem jutunk sehová. Az idő csak telik, és ha nem oldjuk meg, akkor vége, és hiábavalóan szenvedtünk.
Nem tudom, mihez fogjak. Kívülállóként tényleg könnyen mondanám, mit kéne tenni, sejtem is a választ. De azt érzem, egy igazi esélyem van a boldogságra, és az Ő. Ha ezért szenvedni kell, hát legyen. Csak ha nem sikerül? Azt hiszem, egyikünk se tudja, mi legyen a megoldás. Azt hiszem, nincs olyan, aki biztosan tudhatná, megéri még küzdeni? Tartsak még ki? Nagyon szeretem őt, és ha a kapcsolatunknak vége, abba kissé belepusztulok én is, de ebbe a tarthatatlan helyzetbe is. Nincs jó megoldás, csak abban bízom, lesz valami csoda, és ha vissza térnénk oda, ahol pár hónapja voltunk, ott ahol Ő is boldog volt.
Alex.
