„Szomorú, de pár ember nem is kapcsolatot keres, hanem harci helyzetet, mert csak ebben tudja meglátni önmagát” – azért kínozzuk egymást, mert addig nem hisszük el, hogy párunk tényleg szeret, amíg nem látjuk őt sírni és tombolni. Ekkor már elhisszük, hogy létezik, mert a fájdalma valódi. A kínzás valódi érzelmeket szül. Érdekes tanulmányt kaptunk.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik (CsP) egy igen népszerű társkereső oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk a www.csajokespasik.hu oldalon! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Valahol olvastam, lehet, hogy itt, hogy egy működő kapcsolathoz két normális ember kell, csak mutasson valaki ma két normális embert. Pedig vannak. Mi vagyunk, csak alszunk. De mi a normális? Az a normális, aki teljesen természetes, minden manírtól, játszmától és drámától mentes. Ennyi. Na, egy ilyet mutasson valaki – ügye, ez a feladat. A kapcsolatokban erőlködés nélkül megfelelni teljesíthető alapkövetelmény, ha elfogadunk néhány egyszerű tényt. És most nem megtanulni kell pár új csajozós / pasizós trükköt, hanem ellenkezőleg, elfelejteni mindazt, amit eddig hittünk.
1. Hazugság: felhagyunk a hazugságokkal, a legkisebbekkel is, mert teljesen feleslegesek Mikor szoktunk hazudni? Ha leplezni, illetve, ha színezni szeretnénk valamit. Csak az a baj, hogy minden hazugság előbb-utóbb kiderül és akkor még rosszabb. Addig nem jelenik meg a bizalom, amíg hazugság van. Nincs meg a feltétele, hogy kialakuljon. Megfigyelted már, hogy akkor is hazudsz, amikor nem kell? Apró dolgokban? Reflexé vált.
2. Címkézés: nem címkézünk, ha nem kell: amint felragasztod a párodra, hogy ő ilyen meg olyan, sőt, még tematikus fórumokon, vagy barátoknak is panaszkodsz róla, akkor már elindult valami a vége felé. A kapcsolat kötélhúzássá vált, egy felszínes valamivé. Mélyen azonosulunk a személyes drámáinkkal, hogy tudjanak sajnálni.
3. Birtoklás: ne keverjük össze a ragaszkodással. Akkor billenünk át, amikor már ránehezedtünk a másikra - ez a birtoklás. Ellenben a ragaszkodás nem negatív előjelű jelenség, nem neurotikus, az addig normális, míg át nem billen birtoklásba. A kapcsolatfüggés nem ragaszkodás, abból merítesz erőt, hogy elveszed a másik terét, de idővel borul minden.
4. Félrevezető viselkedés: ha találkozol egy új illetővel, és megcsókolod, ő joggal következtethet arra, hogy valami elindult - szép magyarul szólva, sínen van – köztetek, még akkor is, ha te nem így gondolod. Mert te olyan csókolózós fajta vagy, bárkit, bárhol, bármikor, de nem jelent neked semmit, és nem akarsz tőle semmit. Ha ezután a másik közeledni mer, te felvonod a szemöldököd, hogy „mi van, beteg vagy?” Az egyedi kódrendszered kifinomultságán és az emberségeden múlik, mekkora rálátást engedsz magadnak mások érzelmeire. Mikor mutatsz érdeklődést, vagy mikor (hogyan) nem: egy nyelvet kell beszélnetek. Ha érdeklődést mutatsz felé, és ő veszi is a jeleket, de te csak játszottál vele és hagytad, hogy félrevezesse magát, az megint egy olyan értelmetlen játék, amiben nem csak ő, de te is megsérülhetsz, amikor pofán csap. Ha más nyelven beszélsz, legalább fordíts neki.
5. Kínzás: fel kell hagyni egymás kínzásával. Miért van szükség a személyes drámákra és egymás kínzására? Mert addig nem hisszük el, hogy párunk szeret és létezik, amíg meg nem kínozzuk. (szóval vagy tettel) és ő nem sír és tombol. Ekkor már elhisszük, mert a fájdalom valódi. Szívből jön. Azt nem lehet megjátszani. A kínzás erre megy ki. A kínzás csak valódi érzelmeket szül. Szomorú, de pár ember nem is kapcsolatot keres, hanem harci helyzetet, mert csak ebben tudja meglátni önmagát. Amikor takarékos körülötted a valódiság, elkezded becsülni és keresni.
A keresésről: A könnyen jött nő nem jó, a könnyen jött férfi megint nem. Akkor ki az, aki megfelel? Ha hagyod, hogy valódi legyél, felhagysz azzal, hogy továbbra is céltáblaként gondolj magadra, aki csak azért él, hogy mindenki más bánthassa. Azt mondják, a te életed senki nem oldja meg helyetted, de ez nem jelenti azt, hogy vég nélkül, mániákusan rögeszme szinten hajszolni kell egész életedben a kapcsolatokat. Kell a szünet. Helye van, értelme van. Sokan azért hajszolják az érzelmeket, hogy megérezzék magukat. Ha a keresésnek valódi iránya van, az rendben… de ritkán van így.
Sok olyan ember van, akik annyit csalódtak már a kapcsolatokban, hogy inkább nem kérik az egészet. Lemondanak róla, bezárkóznak, várják, hogy ezúttal ők legyenek megtalálva, mert úgy gondolják, ők már eleget kerestek. Ha kifogásokat keresel, találsz is.
Egy másik probléma: Nem tudjuk soha teljesen megismerni a másikat, mert a másik egészen másként látja saját magát, úgy, ahogy te sose láthatod őt. Soha nem tudja leközvetíteni, hogy milyen ő valójában, milyen érzés számára, amikor megérinted őt, vagy éppen amikor kiabálsz vele, vagy féltékennyé teszed. Az érzések megosztásához a kommunikáció sem teljes kulcs. De más lehetőség nincs. Max a megérzés, de ez nem az én asztalom.
