„Ha a haverjaival találkozunk, és iszik, öntudatlanul káromkodik, minden második szava b….meg” – a pasi néha olyan, mintha még nem nőtt volna fel, és az is kétséges, hogy ért a nőkhöz: gyerekes reakciói vannak és a berúgásaival henceg. Ma meneszteni vagy holnap?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Sokat olvasom a blogot, hozzászólni nem szoktam, viszont most örülnék pár tanácsnak. 23 éves nő vagyok. Van egy frissnek mondható kapcsolatom egy 27 éves férfival. Néha olyan, mintha még nem nőtt volna fel és mintha nem értene a nőkhöz, gyerekes szókincs és megnyilvánulások, elmeséli, hogyan rúgott be itt-ott az éjszakában, és közben miket művelt, ami egy nőt nem nagyon érdekel. Meg ez nem is dicsekvési téma 21 év fölött. Valószínű, hogy csak érdekesnek akar tűnni előttem, mert nem tartja magát annak, csak nem tudja, mit meséljen, ami érdekelhet. De erre nincs szükségem, ha csak csendben van mellettem, nekem az is nagyon jó.
Barátságos és mindenkivel szóba áll, ezt tudja is magáról, mert eléggé naiv és elmesélte, hogy nem egyszer járta meg a jóhiszeműségével: többször pénzt adott kölcsön és a mai napig nem látta, vagy csak egy kevés részét. Ha a haverjaival találkozunk, és iszik, öntudatlanul káromkodik, minden második szava b….meg. Mondjuk, ez még nem lenne akkora probléma. Én tanulok, mellette dolgozom is, emellett igyekszem magam fenntartani és még boldog is lenni. Az sem esett jól, amikor utólag tudtam meg, hogy hol töltötte a hétvégét, nem velem, hanem bulizott. Nem az zavar, hogy jól érzi magát nélkülem, de én a páromnak csak szólnék, még ha nem is hívom. Így olyan volt, mintha nem hanyagságból, hanem okkal nem szólt volna.
Amúgy minden más rendben lenne vele, jóképű, humoros, kicsit sokat ad a külsőségekre, ügyel a hajára, a ruhatárára. Ha csak az utóbbi pár napot nézem, annyi mindent tudnék még felhozni, de egyik sem olyan súlyos, hogy egyértelműen eldöntené a folytatás sorsát. Mert szeretem őt most, de ha majd felszállt a rózsaszín köd, ezek az apróságok igazi problémát fognak jelenteni. Időbe, energiába, idegeskedésbe kerül a várakozás és tűrés, nem könnyű tanulás mellett úgy melózni, hogy folyton ő jár a fejemben, csak nem abban az értelemben, mint szeretném. Azt érzem, hogy kockára teszi a kapcsolatunkat. Amikor beszéltünk erről, és elmondtam a véleményem, azt mondta, hogy sajnálja, ő ilyen, és ilyen is marad, mert 27 évesen már hova változzon. Szerintem 50 évesen is ugyanúgy meg lehet még változni, ha akar valaki, úgyhogy ez nem egy elfogadható kifogás.
