„Nincs pénze, de folyton eljár a barátaival sörözni, erre a célra tőlem kér” – a pasinak van pofája a nőjét lenyúlni egy kis hétvégi kicsapongásra, ahelyett, hogy saját forrás után nézne. Egykor volt pénze, de amióta elvágták a szülői bankszámlától, csak teng-leng. Szolidáris diétával minden nő megvehető?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! A párom egy ideje nem csinál semmit. Lényegében egy éve én tartom el. A szülei tehetősek, de már nem adnak neki, amióta összerúgta a port az apukával. Azelőtt volt pénze, most nincs pénze. És folyton azzal jön, vagyis inkább azon kesereg nekem, hogy milyen jó sora volt akkor, amikor még otthon lakott. De ezzel semmire nem megyek, ahogy ő sem. Ha meg is lenne apu pénze, akkor szépen beleülne és nem dolgozna, nem csinálna semmit, nem motiválná semmi, hanem kényelmesen hagyná, hogy apuka eltartsa őt? Hol ott az életcél?
Nincs pénze, de folyton eljár a barátaival sörözni, erre a célra tőlem kér. Egyidősek vagyunk, tudom, nehéz, amikor meg van szorulva az ember és pénz kéne. Ő egy gyerekfelnőtt, és hogy kompenzáljon előttem, állandóan a pénzről beszél, meg számára elérhetetlen állásokról, amire képzettsége nincs. Ja, és nehezen viseli, ha dirigálnak neki, ami egy főnök-beosztott viszony elengedhetetlen velejárója... De elég jól beszél angolul, többször dolgozott már ezelőtt külföldön, ha rövid ideig is, mondom neki, menjen ki fél évre valahova. De nem, mert minden ismerőse itt van, nem beszélve rólam. Amúgy rendes, ha diétázom, azt eszi, amit én, nem kell külön főznöm neki. Amikor maga alatt van, azt mondja, csak szánalomból vagyok vele, de ez hülyeség. De ahhoz, hogy nem is próbálkozik, csak mellébeszél, nem tudok jó képet vágni. Nem tudok rá haragudni sem, mert szeretem őt, és ha kedves, akkor elolvadok. Az előző munkahelyéről elküldték, mert leépítés volt és gyakran felhozza, hogy onnan néhány kollégája, egy darab érettségivel már mire vitte. Ez igazságtalan, de ez van, mégse őket nézze, ne velük törődjön, akkor megint nem haladunk előre. Mindenkinek meg van a maga sorsa. Szerintetek hogyan lehetne kimozdítani ebből?
