Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Kedves Blog! Múlt pénteken hajnali 2kor mentem haza a 4-es, 6-os villamossal, és arra eszméltem, hogy a komplett szerelvény részeg. Nem 1 ember, nem 3, majdnem mindenki. Tele volt fiatalokkal, akik ordibáltak, nevetgéltek, kettő el is esett, egyik az ülésről billent le. Egy malacképű gyerek hangosan beszólogatott lapos hülyeségeket a lányoknak, akik röhögtek, szerintem nem is értették, mit mondott, nem voltak már maguknál, egymás ölében ültek. Komolyan féltem, hogy lehánynak. Malacképű teljesen meg volt győződve, hogy marha jó fej és a lányok imádják őt. Aztán kiszállnak, vagy kiesnek az ajtón és máris dugják a szájukba a cigit. Ez minden péntek este így megy. Normális ez?

Adott ez a jelenség és ez az életkor. Nem ide tartozik, de érdekes megfigyelés: átszálltunk egy budai buszra és ugyanaz a korosztály, ugyanolyan állapotban jelen volt, mégis civilizáltan viselkedve, jobb ruhákban. Tehát kulturáltan is be lehet rúgni, még ma is. Miért isszák hülyére magukat a mai fiatalok? Milyen feszültség van egy mai fiatalban, amit csak így tud levezetni? Nem minden az ő hibájuk, van, hogy a szülei problémáit, pszichológiai örökségét próbálja így lemosni magáról, feledni a hibás mintát. Kutakodni kezdtem a témában, mert ez nem egy semleges probléma, ami injekcióval orvosolható. Olvastam a neten egy cikket, (kicsit ezo irány, néha érzékeny vagyok erre, de ez megmaradt, mert mint elmélet, érdekes) ha két problémás szülő összeáll, ritkán lesz az eredmény jó, csak saját maguk zavaros reprodukcióját hozzák létre. Ha az anya a fogantatás pillanatától csak egy percig is fontolgatta, hogy elveteti a magzatot, aztán meggondolja magát, abból egy gyógyszerfüggő idegbeteg ember lesz, tele félelemmel és öngyilkos, önpusztító hajlamokkal. Az évenként egyszer kicsúcsosodó rohamok ideje érdekes módon pont egybe fog esni azzal az időponttal, amikor az anya annak idején a megsemmisítését fontolgatta. A magzat odabent mindent érzékel és megjegyzi az anya összes érzelmét, átveszi, önkéntelenül programozza magát. Ha a szüleinek lezáratlan kapcsolata van a múltban, akkor a gyerek kezelhetetlen lesz.

Én fiatalon sosem azért ittam, mert ideges voltam, és le akartam vezetni valamit alkoholos tombolásban, hanem mert jól akartam érezni magam és tudtam, hol a határ. Inkább én segítettem másokon, akik nem tudták a mértéket, taxiba toltam, vagy hazakísértem őket. 18-20 évesen egyáltalán nem ilyen voltam, nem ilyenek voltunk, csináltunk hülyeségeket, de felnőttünk, lett felelősségtudatunk. Volt egyéniségünk és kiállásunk. A maiak már azért isznak, mert el akarják felejteni magukat, és mások akarnak lenni. Ez náluk egyfajta helyi érzéstelenítés. Szeretethiányban szenvednek, és innen ered a pián át vezető megfelelési kényszer, hogy legalább egymást szeressék, a pia és a ködös agy összeköt – hogy milyen minőségű az a szeretet, az már más kérdés. Azt hiszi, ha ugyanolyan szintre issza magát, mint a többi, a lányok meg könnyen megkaphatóra, elért valamit, akkor szeretni fogják. Bekerül egy közösségbe, amit a feszültség tart össze, és a valahova tartozás igénye megoldva, önmaga keresése, problémája feltárása ellenben megrekedve. Azt hiszik, hogy a figyelem magunkra tereléssel érdekesebbnek tűnnek, elismertebbek lesznek. Nem zavar, ha más jól érzi magát, de ez nem arról szól. Elhitetik magukkal, hogy boldogok és nincs szükségük senki tanácsára.

Figyeld meg a nevetésüket, ami inkább zokogásnak hat. Igyunk inkább, csak ne kelljen a problémáinkkal szembesülni, mert akkor beszélni kéne róla, de nincs kinek, és ha mégis beszélni mersz róla, az nem menő, nem királyság – az gáz. Mert szépek, elnyűhetetlenek, fiatalok és tökéletesek vagyunk, csak a felszín alá ne nézzen senki. Pedig valójában törékenyek, csak erre senki nem figyel, nem is ezt a képet közvetítik magukról, ők sem veszik tudomásul. Az igény ott van józanul is, csak tudat alatt, az alkohol meg pont a rossz oldalt erősíti fel. Magatartás problémák, tanulási nehézségek, igen, vannak és lesznek is. Az ő szüleik pont a veszélyeztetett korosztály, amikor ők voltak ennyi idősek, politikai és történelmi változások zajlottak épp, egy új berendezkedés, és meg voltak kavarva a dolgok, ki így, ki úgy vezette le. Ők azok a szülők, akik ma mindent megadnak a gyereknek, ami nekik nem jutott, és ez is egy veszélyes metódus, mert nem feltétlenül jár együtt a jóra neveléssel, önismerettel, ha ez a szülőnek sem jutott ki.

Sajnos ezek a fiatalok nemhogy normális párkapcsolatról nem beszélhetnek, de normális munkahelyről, egzisztenciáról sem. Ők nem fogják eltűrni, hogy egy főnök egzecíroztassa, dirigáljon, utasítgassa őket, mert ők mind sztárok, meg királyok, meg mit tudom, én mik. Büszkék – de mire? Egyszer a szomorú valóság eljön, ráébrednek és előkerül mindaz, amiről most kéne beszélni. Amíg ezeket a törvényszerűségeket nem tudatosítjuk, szőnyeg alá söpörjük, nincs értelme társadalomépítésről, vagy normális és egészséges, kiegyensúlyozott párkapcsolatokról beszélni. És az a péntek este nem egy este, minden péntek este ilyen, és így is marad. Fiatal nők és férfiak igyekeznek a lehető legízléstelenebbül viselkedni, és ez már rég nem a szórakozásról szól. Voltam kint Londonban, ugyanezt csinálják az ottani fiatalok, még durvábban is, mert ott a vandalizmus mindennek a része - de nekünk feltétlenül a londoni példát kell követni? Berúgunk alaposan, nem maradunk egy helyen, hanem megmutatjuk magunkat a világnak, aztán mindenki mindenkivel lefekszik, alacsony önbecsülésű lány találkozik alacsony önbecsülésű fiúval, azonnal ágyba kerülnek, vagy kapualjba, vécébe, és azt hiszik, sikerük van a placcon, imádják őt - de nem erről van szó, ez egy félreértés. Hamis énkép, hamis önbizalom. És kezdődik elölről minden, sorra születnek a selejtek. Szép, csak így tovább, élhető jövőt építünk. Itt kezdődik a politika igazán, meg az országimázs építés, itt lent, az alapoknál, náluk, a gyerekeinknél, nem pedig a parlamentben, ahol néhány ráérős, megélhetési képmutató nagy szavakkal dobálózik és bármit aláír, amit elé tolnak.

A szülők loholnak a pénz után, hogy mindent megadjanak a gyereknek, de a nevelés valahol elmarad, az őszinte beszéd. A pénz nem minden, anyámnak ezeket nem kellett mondania, mert valahogy tudtam, a fiatalkoromat teljesen egyszerű anyagi körülmények közt töltöttem, se szegények, se gazdagok nem voltunk, és felnőttem, és látom merre tart a világ. A telefonom 7500 forintba került, nem váltogatom havonta, 5 éve ezt használom, nem okos, nem szép – nem az életem, nem róla szól: egy eszköz. Nekik meg életforma és státuszszimbólum. Folyton látom a metrón, buszon, villamoson: fiú+lány egymás mellett ül és a telefonjukat nyomogatják. Értékes online kapcsolat: az ő gyerekeik milyenek lesznek? Ha lesznek. Ha ráérnek ilyesmire 2 like között.

Egyik ismerősöm 21 éves fia vidáman mesélte egy vacsorán, hogy jogsi nélkül bejárta a kerületet, majd visszafelé összetörte a kocsi hátulját, miközben be akart állni… és az apukája ott ült mellette és jól szórakozott. Szerintem még büszke is volt rá. Ha apuka a maga idejében követett volna el ilyesmit, az ő apja, meg a körzeti megbízott felváltva verik bucira – de most megteheti: a fián keresztül. Apuka akkor is büszke lesz rá, amikor részegen elüt valakit? Elfojtás-megoldók lettek a gyerekeink. Anyuka meg hegedűleckékre, meg táncórára kényszeríti a lányát, szintén ez okból, de inkább ez legyen, mint baleset. És ez globálisan felnagyítva ad egy képet, általánosítva a többiekre és a többi szülő felelősségtudatára. A gyerekvállalást is jogsihoz kötném, nem való mindenkinek. Ha nincs visszajelzés, nincs a gyerek előtt élő példa, ami hasznos, és az apjára nem számíthat, honnan tudja, hogy mikor hibázik? Honnan tudja, hogy nem embernek, hanem valami egész másnak készül? Szép iskola. Ha én ennyi idősen hülyeséget csináltam, anyám beszélt velem, minden dráma vagy fenyegetés nélkül és megértettem. Ha egy ilyen gyereknél ma előkerül a fenyítés, mint eszköz, az egy szülőnél annak a jele, hogy későn jött rá, hogy rövid a póráz és gyorsan vissza akarja rántani a kölyköt, de nem megy, a gyerek fullad, és mindketten megijednek. Ők lesznek azok a „neveletlen” szülők, akik úgy vélik, hogy a gyereknevelés annyi, mint kiabálni és ütni. A párbeszédhez nem ért. A gyerek várja a beszélgetést, csak sosem jön el. A legtöbb szülő nem is szülő, csak egy biológiai csomag. De hogy valami pozitívat is írjak, bízom benne, hogy kinövik előbb-utóbb és olyan helyzetekbe sodorja őket az élet, amik időben észhez térítik. Él bennem a remény, mert sokkal egészségesebb hinni valamiben, mint belegondolni és beletörődni egy lehetséges és sötét jövőbe.