Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Üdvözlet! Megismerkedtem nem rég egy férfivel. Némi levelezés és képcsere után megbeszéltünk egy találkozót. Én javasoltam, hogy találkozzunk mihamarabb, egyrészt, minek húznánk, másrészt, ha én javasolom előbb, akkor a helyszínválasztás joga is az enyém. A hely és az idő is megfelelt neki, így beszéltük meg az egyik bejáratott randi helyemen, ez belvárosi bevásárlóközpontba. Ami azért jó, mert nyilvános hely és van minden, nem is ázunk meg. Amikor megjelent, láttam, hogy a fotó, amivel korábban megtisztelt, nem mostanában készült, de élőben is vállalható ember volt. Ezzel nem is volt baj, túl vagyok már azon a koron, hogy ilyesmiken fennakadjak.

Beszélgettünk, ismerkedtünk, barátkoztunk, ő közben felajánlotta, hogy sétáljunk, amiről lebeszéltem, nem szeretek plázákban sétálni, mint aki csak azért megy oda. Úgy fél óra múlva kibökte, hogy ő csak hosszú távú kapcsolatban gondolkodik. Hát, erre mit mondjak, az közben szokott kiderülni, hogy sikerül-e abba az irányba vinni. Előre azt nem tudni. De amúgy én is ebben gondolkodtam. Nyilván nem alkalmit keresek. Csak férfitól ezt fura volt hallani, így első alkalommal… Miután mindketten kipuhatoltuk a másik szándékait és úgy-ahogy megismertük egymást, hazamentünk.

A második alkalommal közelebb kerültünk egymáshoz és már oldottabban éreztem magam vele. Valami mégsem tetszett, pontosan nem tudom, mi. Például, amikor arról kérdeztem, hol lakik, kicsit gondolkodnia kellett, ami egy átlagembernek nem egy eldöntendő kérdés, ezt valahogy tudja az ember. Abban maradtunk, majd találkozunk valamikor. Jön a várakozás-fázis. Nekem még korai, hogy én hívjam fel magamhoz, így arra vártam, hogy majd ő hív fel magához… A lakása azonban mindig érzékeny téma, talán valamely hozzátartozóját, vagy egy esetleg be nem vallott barátnőt rejteget. Nem hiszem, hogy csak azért zárkózik el, mert rumli van nála. Már arra is gondoltam, hogy családja van, mert volt a jelenlétemben pár olyan hívása, amire azonnal családos emberre asszociáltam, tudjátok, az a belsőséges, lehalkított hang, majd hamar távozás és elbújás, fel-alá járkálva telefonálás, majd kis papírra valami felírása (tej, kenyér, cukor, hozzál hazafele!) még ha ő próbálta is rövidre fogni, és le akarta volna rakni, a másik oldal látszólag nem engedte. De volt egyéb is (mondjuk a múlt idő túlzás, mert ez az egész még most is fennáll). Megígérte, hogy x nap x felében felhív Skype-on: vártam - nem hívott. Se máshogy. És azt vettem észre, hogy amikor nem jelentkezik, kicsit megkönnyebbülök, mert legalább nem kell megfejtenem egy embert, aki csak ködösít.