„Úgy éreztem, hogy ez a kapcsolat nem érdekli, talán a fűtés és a vezetékes víz vonzotta hozzám...” - nem szép, amikor egy nő lusta amerikai hapsi módjára döglik a tévé előtt és állandóan csak panaszkodik. Levélírónk se bírta sokáig, egy nap összecsomagolt neki. Ha a csajod úgy ölel, mint Kádár elvtárs, ideje pattintani.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
34 éves vagyok, és az utóbbi években azt figyeltem meg, hogy a fiatal, 24 alatti lányok érzelmileg nincsenek egészen rendben. Az egy dolog, hogy leráznak, még ha nem is azonnal, hanem jó pár találkozás után, de az milyen, amikor azt gondolja, ad nekem egy esélyt, de valójában csak bemagyarázza magának, hogy ebből lehet több is. Milyen az, amikor egy lány "megpróbál" feléd komolyabb érzelmeket táplálni? Aztán belátja, hogy nem megy és távozik, megszakít minden kommunikációt és hiába hívod, kicsöng, kicsöng, nem veszi fel.
Az egyik csaj 23 volt, és hozzám költözött, pár hónapig bírta csak, vagyis én őt. Hazajöttem, csinált valami moslékot, éhes voltam, megettem. Ő közben rám sem nézett, inkább a tévémet nézte, mint a totyakos amerikai férfi-klisé, aki döglik a meccs előtt, csak épp a kezében nem volt sör. Amikor szóltam, olyan megjegyzéseket tett, hogy neki is joga van pihenni és nem csak nekem ugrálni. Nem vettem észre, hogy nagyon ugrált volna. A napi 3 órás melója sem végezte ki. De jó, hogy megint én vagyok a rossz. Elhidegültünk mielőtt komolyabban összemelegedtünk volna – valahogy ez történt. Aztán egy nap összepakoltam a cuccait, ezzel fogadtam. Úgy éreztem, hogy ez a kapcsolat nem érdekli, talán a fűtés és a vezetékes víz vonzotta hozzám...
Egy évekkel korábbi nő meg, amikor átöleltem, csak állt, megmerevedett, sután viszonozta, mint valami elvtárs. Majdnem röhögtem, úgy éreztem magam, mint a nagyfater, aki átöleli az unokát az meg csak szabadulna és azt várja, mikor engedem el és mikor bontakozhat ki ebből.
Miért van ennyi érzelmileg korlátolt, érzelmileg nyomorék fiatal? Én nem azt figyeltem meg, mint pár korábbi szerző, hogy szóba se állnak velem, vagy durván elhajtanak, hanem azt, hogy szóba állnak, teszik a szépet, aztán közben jönnek rá, hogy mégse vagyok az esete. Azért ezt 10 perc alatt el lehet dönteni, később olyan nagy meglepetés nem várható! Aztán ha megvoltál neki, el is felejt. A korombeliek többnyire ugyanolyan kiábrándultak, mint én. Velük nem is mentem sokra, de legalább nem hazudnak és nem áltatnak, megmondják rögtön, hogy mi van.
Én meg csak fogom a fejem, hogy dőlhettem be megint. Ezek a fiatal csajok szánalmasnak tartják, ha valaki ragaszkodik hozzájuk. Tehát a szeretet kifejlesztésére, átélésre képtelenek. Miért? Csak a saját zavaros érzelmei számítanak. Ha megkíván valakit, legyen az családos, foglalt, vagy egyéb, semmi sem számít, megszerzik, majd eldobják. Még megtehetik, de majd lesz idő, évek múlva, amikor már nem, és arra a múltra vissza kell ám nézni. Persze a férfi is hibás, ha hagyja magát befolyásolni, és hagyni, hogy egy ilyennek a játékszere legyen. Azt is utálom, amikor sajnáltatják magukat csipcsup hülyeségek miatt, amin a normál ember lazán átlép, de a kis agyuknak ez nagy stressz: „nem kaptam a boltban görög joghurtot, most mi lesz??” Anyád.
Aggódom a jövő miatt, ha ezt nem növik ki. Csoda, ha a mai 30asok 40esek kiábrándulnak? csak legyen meg a drága ruha meg az okosteló, a csavargás meg a Facebook, és ennyi az életük ! Mit csináltak a szüleik, hogy ilyen lett? Nincs anyja/apja? Van, természetesen, de csak van, nem nevelte meg. Egy lakásban élnek, mégis külön, a szülőknek is megvan a maga baja, pénz, biztosítások, hitelek, stressz, mert mi van, ha holnap kirúgnak stb... és ha a gyerek eleinte kérdez, legyintés, kussolj, aztán a gyerek hamarosan le is szokik arról, hogy a szüleire bármiben is számíthat, feleslegesnek érzi magát, innen ered a kis öngyi-hajlam, de azt mégse, mert fáj és maszatos, és f*sz tudja, mi van a halál után, lehet, hogy rosszabb lesz minden. A lényeg: rájön, hogy magára van utalva és onnantól őket vagy az utca neveli vagy egymást nevelik – egyik sem jó. Rosszul vázoltam fel? Az elkanászodás mértéke attól is nagyban függ, hogy milyen életszínvonalat szoktak meg és mire vágynak, általában többre.
