"42 éves vagyok, lehetőségeimhez képest rendes, értelmiségi, sportos, életvidám, tele ötletekkel... De a nők pár hétnél tovább nem bírják velem” - ha már mindent bevetettél, de így sem tudod megtartani a nőt, nem biztos, hogy benned van a hiba. Bikák, kocsik, pofonok, elvárások. Mit akar és mit nem egy 30-as, 40-es nő?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A hétfői és a keddi íráshoz csatlakoznék némi magyarázattal. Aztán majd ki-ki döntse el, mennyire van igaza ennek a mindenbe belepofázó embernek. A nők ideál-képe veszélyesen formálható: a mi kárunkra. Csak a mai korban történhet meg, abszurd módon, hogy egy 15-17 éves popsztár kisfiú szexszimbólum lehet. Nem is olyan régen azért az sem volt ritka, hogy az érett nők az érett negyvenes férfiakat komálták, akár zenész, akár színész volt. Az volt az ideál. Nem azt szeretném, hogy egyoldalú legyen a dolog, az én javamra, hogy én irányítsak: ha tudom, ha látom, hogy érdemes, kész vagyok mindent beleadni egy kapcsolatba.
És bizonyos nők, ha nem kapják meg az elérhetetlent, amiről álmodoztak, inkább maradnak egyedül, nem adják alább, elég nekik a fantázia és a remény, hogy... egyszer majd, ...talán, na biztos becsönget a nagy Ő. Nem fog. És ez esetben nem a világ hibás. Az a tapasztalatom, hogy amikor egy magára odafigyelő 40-es férfi és egy előbb említett hölgy összejön, a nő pár hét múlva azt mondja: „Bocs, nem vagy az esetem”. Igen, csakhogy a te esetednek homlokegyenest más az esete. A 30as 40es nő sosem jön rá, hogy nekik kéne kimondani az igazságot, de azt nem lehet, mert az önmagának való hazugság is legalább reménykeltő.
42 éves vagyok, lehetőségeimhez képest rendes, értelmiségi, sportos, életvidám, tele ötletekkel... De a nők pár hétnél tovább nem bírják velem. Ekkor eltöprengek: mi lehet a baj? Mert a valódi okot egy se mondja meg. Nem tetszett neki a tapéta? Büdös voltam, figyelmetlen, unalmas? És azt mondtam magamnak, nem biztos, hogy bennem volt a hiba. Ha nagyon vállalhatatlan lennék, a nő 1 órát sem bírna velem, nemhogy heteket. „Rájöttem, hogy nem illünk össze. Rájöttem, hogy nem illünk össze” – na, ezt felejtsük már el örökre! Hazugságot hazugsággal leplezni...
De tegyük fel, megkapja a 20 éves bikáját, akiről álmodozik, egy éretlen és gyerekes valakit: miről beszélgetne vele? Mi kötné össze őket? Az ágyban nyilván oké lenne minden, de a többi felől nem vagyok már biztos. Aztán beszélgess te, 35 évesen a húsz évessel, hallgasd végig a sok izgalmas sztoriját, hogy mennyit bulizik, mennyit vedel, és milyen gyorsan megy a verdája... És a nő erre megint magába száll, átforgatja érdekes elveit, elvárásait (nem, az átértékelésnél még nem tart, nem is fog, az egy külön agyi folyamat, vagy ha igen, nagyon későn), és a kis bikát is otthagyná pár hét múlva. Mert rájött, hogy nem illenek össze. Hát akkor hölgyek? Mi a f... kell nektek??
Beszélgettem erről egy ötvenes barátommal, aki kinevetett, hogy nem így van. Nincs igazam, mert neki húszas csaja van – igen ám, de az a csaj nem az éveit szereti, meg a májfoltjait, hanem azt az életkörülményt, amiben a barátom éldegél. Azt a kocsit, amivel ide-oda viszi, azokat a helyeket, ahova hetente járnak. Azt mondja, őt a dumájáért szereti... Aha. Oké. Szerintem meg inkább a tenyéren hordást, a kis ajándékokat szereti. Ennyi lenne a nő? A kapcsolat? Azt mondják, a nő csak nőként akarja megélni magát. Jó. De hogyan teszi ezt ma? Persze, biztos hogy kényelmesebb egy pofont lenyelni egy Mercedes-ben, mint a 7-es buszon...
Nagyon-nagyon szeretnék egyszer olvasni egy levelet itt egy olyan 30-as 40-es hölgytől, aki megindokolja, megmagyarázza, miért (és mennyiért) vagy miért nem jár korabelivel, vagy idősebbel ? Köszönöm a lehetőséget: György
