„ Aktív koromban az ismerkedés úgyszólván zökkenőmentesen ment. Ha megismertem valakit, pár randi után a szex is relatíve hamar megtörtént” - a nő undok, de gyereket akar, ráadásul egész nap a telefonját bújja. Posztolónk úgy érzi, vagy a nőnek van valakije, vagy neki lesz. A munkahelyén már ki is szemelt egy lányt, aki erősen flörtöl vele. Elhívni, vagy nem hívni?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves blog,
Élettársammal négy éve vagyunk együtt, és úgy érzem, eljött az a hullámvölgy, ami ezen a fordulóponton el szokott érkezni. 11 évvel idősebb vagyok nála, ez nem jelentett gondot korábban sem neki. Az utóbbi 1 évben úgy viselkedik, mintha szedne valamit, vagy mintha telebeszélték volna a fejét. A barátaimnak beszólogat, így el is maradoznak. Ok nélkül féltékeny, ha találkozom valakivel, akit utál, inkább hazudok neki. Nem lehet rávenni semmi újra és itt nem vetkőzős pókerre gondolok. Nem várom el, hogy mindig pörögjön és jó kedve legyen, legyen csak normális, mint korábban.
Tavaly valamikor beszéltünk róla, hogy jöhet a gyerek. Nekem is jó, neki is jó. De ha ez a hangulat nem változik, akkor részemről semmi értelmét nem látom. Mi ez nála? Pénz van, ház van, biztonság van, törődés van. Mi hiányzik? Nem tudtam erre válaszolni. Én mindenben partner lennék, képtelenség rávenni, hogy néha menjünk el bringázni - korábban sokat mentünk - és ne a telefonját bújja egész nap. Vagy neki van valakije, vagy nekem lesz. Szerintem vitatkozással többre mennénk, mint a „Söpörjük a szőnyeg alá” módszerrel. Alkalmazkodó vagyok, a rossz helyetekhez éppúgy mint a jókhoz. Most olyan, mintha arra játszana, hogy megcsaljam. Jelenleg külön ágyban alszunk - igen, már ide jutottunk.
Lenne a munkahelyemen egy lány, aki erősen flörtöl velem, és minden nap, ha látom őt és beszélek vele, arra gondolok, hogy járna nekem egy kis vigasz... Ha elvinném egy-két helyre, tudom, hogy benne lenne, talán már várja is.
Aktív koromban az ismerkedés úgyszólván zökkenőmentesen ment. Ha megismertem valakit, pár randi után a szex is relatíve hamar megtörtént, minden vallomás a szokásosnál korábban elhangzott.
Ha ennyi kellett neki belőlem, akkor ennyi kellett. Ha megcsalom, akkor neki lesz rosszabb, mert én nem tudom érzelmek nélkül csinálni, abból több lesz és akkor a korábbi féltékenységi jelenetek jogosultságot nyernek. Nekem nem arra kell egy nő, hogy felsegítse az önérzetem, szeretni akarom és valóban Partnerként érezni magam vele, nem pedig kifürkészni való ellenségemnek. Kérdésem: (mindkét nemhez).
1. szakember bevonása: mert a dolog még nem menthetetlen és lehet, hogy csak szaksegítség kell neki.
2. kilépni ebből a helyzetből - amíg még megtehetem. Figyelni a rossz jelekre / és figyelni a jókra is.
