„Amikor rákérdezek, ki kell neki, kit keres, azt mondja, csak egy olyan nőt, akivel teljesen egy hullámhosszon van (facepalm)” – a pasi fura lelki nyavalyában szenved, ugyanis nyaralásokat és jó kis péntek estéket tesz tönkre azzal, hogy állandóan idejekorán lelép. Nem talál magának nőt, bár nem is keres, jól néz ki, mégse próbálkozik - létezik férfidepresszió?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hogy világos legyen, előbb felvázolnám az esetet, hogy teljesen érthetővé váljon a kérdés. Nő vagyok, 27 éves. Van egy exem, akivel hat évvel ezelőtt két éven át jártam (volt ugyan egy szakítás közben, majd mivel egyikünknek sem volt akkor senkije és valahogy mindig egymás mellett kötöttünk ki, újabb 1 év következett). Akkor pont amiatt hagytam ott, ami jelenleg is a személyiségének problémája. Csak akkor még nem volt ennyire durva. Szóval, barátsággá ment vissza az egész. Valahányszor hívom, vagy találkozunk egy közös ismerőssel, akkor ő a következőt produkálja rendszeresen, már-már forgatókönyvszerűen: 10 percig kommunikatív és jó fej, majd 10 perc múlva hirtelen beborul és elhallgat, újabb 10 perc múlva kijelenti, hogy mennie kell.
Hova kell mennie? Sehova. Egyedül, haza, egy üres lakásba. Utánaérdeklődtem egy ismerősömnél, aki többször volt ennek szemtanúja, tehát ismeri őt. Azt mondta, ez férfidepresszió lehet, és azzal függhet össze, hogy nem bízik a nőkben, számára mindegyik ellenség, teljesen feladta a dolgot. És épp ebbéli meggyőződésből nem is próbálkozik, sőt, helyette mániákus testépítésbe fog... csak hát nincs kinek, azt leginkább maguk kedvéért teszik. És ha tudatilag nem pörgeti magát a csajozáson, akkor nem is lesz senki. Férfiasnak érzi, ha inkább borongva elmenekül, minthogy társaságban beszélnie kelljen magáról, kiadva magát, és ezért lép le mindig. Fél attól, hogy feloldódik, mert akkor elveszti a védvonalait...
A súlyos az, hogy nem egy korábbi csalódás áll a háttérben, nem amiatt ilyen, mert megsebezte egy nő, hanem ...(?)... ismeretlen okból, aminek feltárásához már szakember kell. Valamiért nem bízik a nőkben, holott alig volt rajtam kívül kapcsolata - HA volt egyáltalán. Nekem azt mondta, hogy volt más nője is utánam, de nem tért ki soha részletekre és nem is adta elő túl hihetően, így arra gondolok, hogy nem volt neki senkije. És ez egyre rosszabb lesz.
Amikor úgy alakult, hogy bemutathattam neki párszor aranyos, tényleg normális lányokat, ő végig passzív volt velük...
Annak idején, amíg velem volt, ezeket a hirtelen lelépéseket és beborulásokat ugyanígy hozta! Ezért is hagytam ott, mert bár jól elbeszélgettünk több mindenről, de egy buliba nem vihettem magammal, mert onnan is lelép, hirtelen és korán. Ha valaki nem társasági lény, azt el tudom fogadni, de ez valami egészen más. Egy közös baráti nyaralást is így tett tönkre nekem, csak akkor nem tudott hazaszaladni - külföldön voltunk – hanem a szálláson bújt el. És nekem égett a fejem miatta.
+ Ne egy nyüzüge nyikhajt képzeljetek el, akinek okkal nincs nője, vagy csak szökőévente 1x... hanem egy rettenetesen jóképű, izmos férfit.
Amikor rákérdezek, ki kell neki, kit keres, azt mondja, csak egy olyan nőt, akivel teljesen egy hullámhosszon van (facepalm) Ugye, ez egy sablonos semmi-válasz és arra gondolok, hogy csak lerázott vele, nem ez áll a magánya hátterében ...és innentől én nem értem.
Nem is próbálkozik, és nem tudom miért, mert önbizalomhiányra neki aztán nincs oka. Az intim részekkel semmi baj, az ágyban is leleményes, emlékeim szerint, minden szempontból ügyes és szerencsés, jól el van eresztve. Sokkal gízdább hapikat látok olyan nőkkel, hogy csak na. Nem tudom, mit tehetnék. Azt viszont folyton látom rajta, hogy velem akármikor ágyba bújna újra, de ezzel nem segítek rajta. Látom, hogy szenved... sajnálom, hogy bőven 40 alatti és nincs élete.
Főleg a férfiak tanácsára lennék kíváncsi, hiszen ők az érintettek a férfi lélek témában.
Lehet, hogy nem tud elfogadni semmilyen nőt, csak hosszas barátkozás után esetleg, de melyik mai nőnek van türelme feltörni egy ilyen vastag jégfalat? Egy mai, felbúgatott fiatal nő, ha azonnal nem viszik ágyba, tovább áll, mert kudarcként fogja fel, nem néz mélyebbre.
Ez az egész valami lelki defekt nála. Nem meleg, mert amikor péntekenként egy-egy bárban ülünk, nagyon megnézi a nőket, néha még megjegyzést is fűz hozzájuk. Aztán jön a menekülés... Akkor nem tud menekülni, amikor együtt megyünk moziba – mert járunk sokat – ott végig kell ülni másfél órát, de utána max. fél óra múlva hazaszalad...
Természetesen van olyan, hogy valaki napokra befordul, de ha ez éveken át tart, az elég baj...
