„Míg az apuka töpreng, közben titkon azon is morfondírozik, hogy miként tudná leteríteni a melóhelyén azt a helyes kis fullextrás kolleginát” - mit jelent manapság az 'Átlag kapcsolat'? Kötelező része a félrelépés? Ezt a két kérdést boncolgatja mai Levélírónk, aki nem túl hízelgő képet fest a témáról. Egy biztos: mielőtt családozásba kezdenél, nem árt tudni, hogy az elméletileg egy zárt rendszer. És ehhez a merész vállalkozáshoz kell két, valóban érett ember, akik nem 20 évesen ugranak bele.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hello Mindenki,
Sokat kerül szóba - vagy inkább csak kerülgetjük - különböző összefüggésekben, az 'Átlag kapcsolat' kifejezés. Mit nevezünk annak? Mi a jellemző, reprezentatív átlag? Leírom, hogy meglátásom szerint, mi. Mélyítsük el, nevezzük tartós kapcsolatnak, házasságnak, vagy hosszabb, komolyabb együttélésnek, amiben már gyerek is részt vesz. Bármi is ez, nem árt meghatározni, hogy mit is értünk alatta ma. Az is biztos, hogy egy kapcsolat nem egyenlően komoly mértékű mindkét fél számára, de ezt most hagyjuk.
Vegyünk egy átlag felállást: van egy fiú meg egy lány, hamar össze is házasodnak, egy előzetes huzamosabb együttélés nélkül, nagy a szerelem, aztán a nő azzal zavarja meg a mindennapok nyugalmát, hogy bedobja a gyerek-kártyát. A pasi is fiatal még ehhez... úgy gondolja, hogy hát a gyerek az hangos, meg felelősség, és mi lesz a hétvégi bulikkal? A pasi tétovázik, pedig az ő közreműködése nélkülözhetetlen a projektnél. Az asszony a pasi kedvenceinek előállításával próbálja ösztönözni. Na, mindegy, majd lesz valahogy, jobb így, tervezetten, mintha váratlanul csúszna be.
Meg is lesz a gyerek.
A nő aztán 1-2 év múlva kitalálja, hogy testvérke is kéne neki, majd kigazdálkodjuk valahogy. Ha máshogy nem, veszünk fel hitelt, úgyis minden ismerősnek van már, biztos így kell csinálni... Az ifjú apa szívja a fogát, visszagondol a nő terhesség alatti hangulatingadozásaira és az asszony püffedésére, és nem nagyon van kedve a dologhoz. Többet kell győzködni, és még több kedvencét megfőzni. És míg az apuka töpreng, közben titkon azon is morfondírozik, hogy miként tudná leteríteni a melóhelyén azt a helyes kis fullextrás kolleginát/portásnőt/ titkárnőt/ ki-és beszállítót? Ezek a disznó pasik már csak ilyenek.
Telik-múlik az idő. A kiszemelt kolléganő már odébbállt a munkahelyről, de mit tesz isten, jött helyette 3 új, még szexibbek. Mennyi kísértés! Mit lehetne tenni, ha még flörtölnek is vele? Sokat nevetgélnek együtt. Ha ennyire ellenáll, még azt hiszik, b*zi. Hát nem az! Mutasd meg nekik, te bika! Tudják, hogy házas vagy, de elvégre mégsem kasztrált.
Amikor kibújik a második gyerek, nagy az öröm, az apuka is lenyugszik. Egy darabig. Miután a jövevény megszokott látvány lesz otthon, apuka öregnek érzi magát két gyerek után, és mivel az otthon megteremtéséhez nem kevés fáradtsággal járult hozzá, úgy érzi, valami jutalom járna neki. Elhatározza magát, és megkörnyékez egy fiatal kis gyakornokot a melóhelyen, egy vidám csapatépítés alkalmával. Innentől apuka megváltozik, hiszen titkolózás vegyül lelkifurdalással, és ebben sosem volt jó, hiszen gyakorlata sem lehetett eddig neki, nem tudja, hogyan kell rafináltan csinálni.
A szerető többet akar - a férfinak ez tetszik. Dehogy fogja lerázni, lezárni. Új test, új élmények. Azt hiszi, a titka simán biztonságban van annyival, ha csak szépen megkéri a csajt, hogy ne hívja, ne keresse, ne küldjön se sms-t, se egyéb üzit, sehova semmit. Majd ő keresi. És mit fog tenni a csaj? Igen, sajnos a csajnak csajos agya van, nem érti ezt a sok óvintézkedést, első adandó alkalommal, egy névnap, egy szülinap, egy karácsony, és máris repül az sms neki, sok-sok szívvel.
Kibukik a dolog. Az asszony nézi meg a konyhában felejtett telefont. Sok kérdés, sok hebegő válasz... Az asszony kiborul, vita, a gyerekek szomorúak.
- Hogy tehetted ezt?? - kérdi.
Persze a pasi nem mondhatja el, hogy tehette ezt, mert minden magyarázat megalázó lenne egy feleségnek. A nő azonnal válni akar, és azzal fenyegeti, hogy viszi az összes gyereket meg minden lóvét. Aztán amikor lenyugszik, belátja, hogy nem sokat nyerne, mert pénzük nem sok van, és egyedül nem akar maradni két gyerekkel. Így hát megalkuszik.
Apuka visszasírja magát a bizalmi körbe, majd fülét-farkát behúzza. Jó fiú lesz. Ha felgerjed és másra vágyik, még mindig ott vannak a netes tartalmak, azok engedélyezve vannak levezetésre. Telik-múlik az idő. Kb. nyugodt az élet, de nem feszkó nélküli.
Aztán 35-40 felé úgy érzi a nő, hogy neki is jár még valami. Van benne egy kis önértékelési zavar is, azzal is kezdeni kell valamit. A gyerekek még nem önjáróak, de azért akad egy kis szabadidő. Beregisztrál ide-oda, majd titkon találkozik pasikkal, de hamar kiábrándul, mert lényegében csak azt akarják, és ő sem akarhat többet, hiszen nem egyedülálló + 2 gyerek. Főleg kisfiúk és hasonlóan ellaposodott, cellaszerű kapcsolatban élő urak keresik és ebből hamar elege lesz.
Egyéb feszültségforrások:
- Az apa életvitelszerűen menekül otthonról, mert érzi, hogy az asszony utálja, és a gyerekeket lassan ellene fordítja („annyi eszetek van, mint apátoknak, tőle örököltétek ezt a -xy- tulajdonságot!” - ismerős, ugye, hacsak nem a saját gyerekkorunkból?).
- Kirúgják a családfőt, vagy megszűnik a munkahelye, a tartalékokból élnek, de sokáig nincs munkája. Az asszony elkezd rá nem férfiként, főleg nem családfőként tekinteni és azért dobbant. (ilyenkor felmerül a kérdés, hogy az asszonyka a „Jóban-rosszban” melyik részét nem értette anno? A szelektív értelmezés mögé nem lehet hitelesen bújni. És ezt még a nő ügyvédje is tudja, csak nem mondja, mert a sikerdíjra hajt. De a magánvéleménye mindig megvan, hacsak nem esett már át ő is egy szép váláson).
- A pasi a sok csalódás miatt kicsit inni kezd, de az elvonó küszöbén megígéri, hogy megpróbál megváltozni, és talán meg is fog, de nagyobb az esélye annak, hogy a nagy ígéret után majd újra visszaesik. Ha meg nem is változik, de legalább kisebb lesz a pofája.
- A gyerekek felnőnek majd és hozzák a saját problémájukat – azzal is foglalkozni kell. (És ha a gyerek végigéli anya és apa harcát, nem lesz soha biztonságérzete, nem lesz belőle egy egészséges felnőtt, ugyanazt fogja később elkövetni, amit otthon látott: mert neki az a minta. És ezzel a kör be is zárult...
Szóval, van ez az Átlag kapcsolat, melyben senki nem tud mozdulni semerre, mert nincs hova.
Tévedek, amikor azt mondom, hogy a mai átlag kapcsolat ilyen vagy ehhez hasonló?
Azt mondod, „én csak egy normális csajt/ pasit / kapcsolatot akarok”, de azt számba vetted, hogy esetleg majd melletted válik úgymond „nem normálissá” az illető? Az Átlag és Normál kapcsolat rettenetesen szubjektív.
Ott az idő-tényező, és a változás, ami bármiből, bárkiből kihozhatja a jót éppúgy, mint az ellenkezőjét. Van, hogy nem szerelemből nősülsz, mégis az évek alatt beleszeretsz és nem is akarsz mást. Van, hogy a nagy szerelmedet pár év alatt megutálod. Van, hogy megoldás lehet a nyitott kapcsolat, ha érettek vagytok rá (ezt is lehet kulturáltan csinálni) - vagy még mindig ott a válás, korunk népszerű idegnyúzó sportja. De a titkolózás, a sunyidugás a legrosszabb minden esetben. És hogy mindez kihat-e a társadalomra? Természetesen. Egy családot úgy kell elképzelni, mint a mikrotársadalmat, egy nagy szervezet kis sejtjét. Van saját gazdasági, szociális, érzelmi és egyéb rendszere - ha ez megbomlik, akkor: csőd. És ha egy családban a megosztás és az ellentét felüti a fejét, elkezd rákosodni. És minél több ilyen van, annál nagyobb a beteg terület a társadalom testén. Ha családozásba kezdesz, és komolyan gondolod, azt tudd, hogy az elméletileg egy zárt rendszer. Mert zártan működik egészségesen. Egy ilyen dologhoz kell két, valóban érett és értelmes ember. Nem ugrunk bele 20 évesen.
Hallottam olyat is, hogy apukának két családja van, mert így tudta „megoldani”, de állítja, hogy mindkettőt nagyon szereti, feleségestül, gyerekestül, kutyástúl... és meggyőződése, hogy ők is szeretik és tisztelik őt (legalábbis így adja elő 3 sör után büszkén, könnyes szemmel a figyelő közönségnek, hogy milyen szerencsés). Szeretik és tisztelik... Aha, szerinte. Miért is?? Kicsit se gondolja f*szfejnek magát... De amit a férfi hisz, az a valósága, azt feltörni nem lehet.
Olyanról is tudok közeli ismeretségemből, hogy anyukát 7 év házasság után meghülyítette valaki, betért egy szektába, és az addig amúgy békés, rendezett és kiegyensúlyozott családi életet igen váratlanul felrúgta, mert a család, ami addig jó volt, hátráltatja őt a lelki fejlődésben. Hát ha a lelki fejlődés morális vakságot és felelőtlenséget okoz, akkor nekem nem is kell. Azt akarom ezzel mondani, hogy ez a példa egy olyan új helyzet, amikor nem a pénz, nem egy szerető, hanem egyéb dolog borít mindent. És ez az élettel a baj, kiszámíthatatlan, hogy akármennyire is teljesíted a 100 %-ot egy kapcsolatban, még mindig ott van az Egyéb - opció, ami a legváratlanabbul tud meglepni.
Konklúzió: egy átlag kapcsolatra, egy átlag életre sehogyan sem tudsz felkészülni. Nincs olyan, hogy Átlag kapcsolat.
