„Be kellett látnom, hogy a modell, csinos lányok csak a pénzemért akarnak velem lenni” - Levélírónk megbánta, hogy korábban elhanyagolta a barátnőjét, aki egy nap le is lépett tőle. Újra belevetette magát a randik világába, hátha másban megtalálja a korábbi barátnő értékeit, ám akiknek eddig esélyt adott, vissza is éltek vele. Észre sem vette és máris beköltözött hozzá az egyik csaj, akinek a munka büdös és csak unatkozni meg reklamálni képes.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves Olvasók!
Saját tapasztalatomat szeretném megosztani veletek.
Röviden és tömören: hülye voltam... Utólag átgondolva úgy látom, hogy elszúrtam az egész életem.
37 éves férfi olvasótok vagyok. A kapcsolatomnak egy éve lett vége és azóta sem találom a helyem. A barátnőm csodálatos volt, csak én ezt nem ismertem fel akkor, nem értékeltem, mert csak magammal foglalkoztam és a céljaim értelmét elfelejtettem, rosszul értelmeztem. Ambiciózus fiatal férfi vagyok, jó egzisztenciával, szép házzal, jó autóval. Nem mindig volt ez így, sokat kellett dolgoznom érte...A barátnőmmel 5 gyönyörű évig voltunk együtt...
Mindig mellettem volt jóban-rosszban, látta a felemelkedésemet, támogatott, segített. Valahogyan mindig természetesnek vettem azt, amit értem tett és azt is, hogy mellettem van. Nem vettem észre, hogy egy idő után hogyan viselkedtem vele, ezáltal a kapcsolatunkkal is. Egyre többet dolgoztam, egyre kevesebbet voltam otthon, egyre több munkával töltött hétvégém lett, egyre többször utaztam el emiatt napokra, közben pedig egyre boldogtalanabb, kimerültebb és feszültebb lettem. És mindezt rajta vezettem le, megbántottam, ingerült voltam vele. A saját boldogtalanságom miatt benne kerestem a hibákat, miközben mindent csak magamnak köszönhettem. A pénz teljesen elvette az eszemet. Az életem nap mint nap abból állt, hogy hajtottam a pénzt, mert szentül azt hittem, hogy az anyagi biztonság, a jó egzisztencia fontos. Hiszen elmondhatatlanul jó, ha az ember nem ütközik ennek köszönhetően semmilyen akadályba a hétköznapokban, mindent megengedhet magának, ezáltal majd a gyermekeinek is. A nézetem abban a tekintetben nem változott, hogy fontos az egzisztencia, de abban már igen, hogy milyen áron.
Túl gyorsan akartam, túl gyorsan és felelőtlenül. 37 éves megtört ember lettem annak köszönhetően, hogy kiégtem és ezzel a kapcsolatomat is tönkre tettem. Túl magas fokon éltem az életem, lemaradtam dolgokról, eseményekről, pillanatokról, nem jutott időm semmire és senkire, mindezt azért, hogy anyagi javakat szerezzek, amiket már egyedül élvezni nem tudok. Nincs már aki megtöltse a lakást... Egy igazi férfi azért dolgozik, hogy a leendő családjának mindent megteremtsen, a párjának mindent megadjon, amit csak tud és hogy boldogan élhessenek. És ezt önzetlenül, szabott feltételek nélkül kell tennie. Én utólag ráébredtem, hogy az egészet csak magamért tettem, elvesztettem a célom igazi értelmét... Önző lettem, magamnak teremtettem meg mindent, mert a munka által bennem keltett feszültségtől csak azt láttam, hogy a barátnőm esetenként hol hiányos. Mérges voltam rá, hogy miért nem pont ugyanolyan mint én, miért nem éli ugyanúgy az életét. Nem vettem észre, hogy azért, mert ő egy nő. A nőnek nem az a célja, hogy ugyanolyan talpraesett, ambiciózus, jól kereső fél legyen, mint a férfi, hanem az a feladata, hogy szeretetével és gondoskodásával betakarja az egész családot. Ha a nők olyanok lennének, mint a férfiak, akkor nem lenne szükségük ránk, mi pedig nem kapnánk meg azt a szeretetet, gyengédséget és gondoskodást, amire minden zsigerünkben vágyunk. Nem kapnánk gyönyörű szép gyerekeket tőlük, mert már csak biológiailag lenne szükség ránk...
Sajnálom...elmondhatatlanul sajnálom, hogy hülye voltam és nem értékeltem Őt... Pedig mindent megtett értünk. Gondoskodó, szeretetre méltó Angyal volt. Nem volt benne önzőség, nem volt benne harag sose az irányomban. Visszagondolva látnom kellett volna, ahogyan szép lassan elmartam magam mellől és eltüntettem a szeméből a fényt, a szikrát.
Ha nagy ritkán jutott is időm egy kis pihenésre, akkor sokszor volt, hogy a hozzám közel álló kollégákat, vagy barátokat áthívtam, egy kis sörözésre, grill partyra és Ő némán, de a végére már szomorúan tüsténkedett... Nem szólt semmit, nem szólt, mert tudta, hogy nem értenék vele egyet, mert akkor is csak az önzőség szólna belőlem, hogy nekem is jár a pihenés, hadd csináljam azt, amit akarok. Pedig mire vágyott? Mire? Csakis rám! Hogy kettesben legyünk, hogy szeressem, hogy beszélgessünk. Mindig mindenről gondoskodott, mindig egyedül csinálta a házi munkát, egyedül vásárolt, egyedül kezelte a kutyáimat, intézte az ügyeim egy részét, amire már nekem nem jutott időm. Én mivel háláltam ezt meg? Nem figyeltem rá, nem gondoskodtam róla, nem kedveskedtem soha neki semmivel, pedig tudtam mikre vágyik, nem vittem el soha pihenni, nem is jártunk el sehova nyaralni, mert "nem volt" időm, nem támogattam. Ellenben sokszor bántottam, megsértettem, még ha nem is mondta.
Egy nap, mikor hazajöttem, ott állt előttem összecsomagolva. Mondta, hogy nagyon sajnálja, de lelkileg teljesen felőrlődött, elfáradt. Azt mondta, hogy remélte, hogy ha elérek egy bizonyos egzisztenciális szintet, akkor majd visszafogok a tempóból és több idő jut a kapcsolatunkra, de mikor látta, hogy én még úgy is egyre többet és többet akartam, hogy van egy szép házunk, van vidéken egy kis hangulatos nyaralónk, megvan mindenünk, akkor belátta, hogy én nem fogok változni. Azt mondta, hogy ne haragudjak, de Ő neki nem lesz elég lelki ereje végignézni, hogy fizikálisan leépülök, kiégek.
Elhagyott.... Először a dac miatt úgy éreztem, hogy nem is baj, csak hátráltatott, nem felelt meg minden elvárásomnak stb. Mivel volt bennem némi harag, így elutaztam egy időre. Gondolkoztam... Mikor hazamentem, akkor döbbentem rá, hogy a saját házamat mennyire nem ismerem... Annyira mindent a barátnőm csinált, hogy az elején egyszerűen nem találtam dolgokat a lakásban. Nem találtam meg a kutyák tápját, nem találtam a konyhában semmit. Aztán előjöttek az emlékek... A barátnőm mindig elmondta, hogy mit hova tesz, de én nem figyeltem rá, csak hümmögtem. Sok mindenre megkért, hogy tegyek el magam után, de nem tettem...
Egyszerre hirtelen hatalmas fájdalmat éreztem magamban... Rádöbbentem, hogy mennyit változtam a pénz és a munkám miatt negatív irányba... Mikor még nem volt meg mindenem a kapcsolatunk elején, akkor a kutyákkal nagy sétákra jártunk, utazgattunk, várost néztünk, úgy viselkedtem vele mint egy úriember, boldogok és vidámak voltunk. Nem néztem semminek az árát, csak egy dolgot akartam látni: hogy boldog és hogy mosolyog mellettem. Hogy őszintén megcsókol cserébe. Mire meglett mindenem, fösvény lettem. Mindennek az árát néztem, hogy mennyibe kerül, nem adtam magamra, mert úgy gondoltam, hogy hát azért a pénzért keményen és sokat dolgoztam... Tőle is mindent sajnáltam.
A szívemet szaggató fájdalom rádöbbentett, hogy mit vesztettem. Egy Gyémántot. Egy hatalmas Gyémántot. És sajnos az élet nap mint nap igazol is.
A közösségi oldalaknak hála, hamar híre ment az életemnek. Ekkor elő is kerültek azok a lányok a múltból, akiknek régen nem voltam elég jó, most pedig lelkesen like-olták a képeimet, mert látták, hogy milyen életet engedhetek meg magamnak. Hiába nem tettem fel kirívó képeket, a barátok képein, jelölései alapján össze lehetett tenni a dolgot.
Szakítás után fél évvel elkezdtem újra ismerkedni és engedtem a múltnak, hogy újra belépjen a jelenembe. Bár ne tettem volna. Jeges pofon volt az élettől.
Egyik lánynak adtam esélyt, mert még naiv voltam, azt gondoltam, olyan lesz minden Nő, mint amilyen az ÉN barátnőm volt.
Be kellett látnom, hogy a modell, csinos lányok csak a pénzemért akarnak velem lenni. Randikon elvárták, hogy felkapottabb helyekre menjünk, drágább italokat kértek, felrótták, ha nem kaptak virágot, nem kaptak figyelmes kis ajándékokat. Pedig miért kaptak volna? Mindent megtettek a figyelmemért... A legszebb, legszűkebb ruhájukat vették fel, mindig kedvesen és vidáman mosolyogtak, flörtöltek velem, küldözgették a képeket. Mondhatjuk, hogy a "legelőnyösebb" oldalukat akarták mutatni, ami viszont nem egyezett a valósággal.
Ezek a lányok mind diplomásak voltak, igen ám, de semmi komoly papír nem volt a kezükben (Divattervező, vendéglátói, bölcsész stb. ) így elhelyezkedni viszont egyik sem tudott rendes, tisztességes helyre. Mind a testéből élt. Mind kihasználta a szépségét, a fiatalságát és a mosolyát. Fotózásokból, hostesskedésekből, divatbemutatókból éltek. Egy hónap alatt azt vettem észre, hogy a lány már szinte teljes felszereltségével nálam lakik, mikor szó sem volt összeköltözésről, meg sem kérdezett engem, hogy odajöhetne-e. Azt vettem egyszer csak észre, hogy szép lassan mindent áthozott az albérletéből, amit a szülei fizettek neki. Szép lassan rám telepedett. Mikor dolgoztam, percenként hívogatott, hogy otthon van, unatkozik, amikor otthon voltam, akkor nyaggatott, hogy éhes és még mindig unatkozik. A kutyáim is zavarták, hogy ő nem szereti a nagytestű kutyákat, miért nem tartok kis "cuki" kutyákat. Ott lakott és nem csinált semmit. A piszkos ruhák elkezdtek halomra lenni, mert a Hercegkisasszony, naponta többször átöltözött. A lakás kezdett piszkos lenni, mert a barátnői átjártak. A ház tele volt szeméttel, mert ő nem volt hajlandó kivinni a szemetet, mert az "undi" piszkos férfi munka és sorolhatnám. Sosem ment el boltba (vagyis helyesbítek) soha nem ment el élelmiszerboltba, soha nem főzött, mert nem szeretett főzni. Egy-két alap ételt tudott csak csinálni, amik tényleg nem tartoztak életem legfinomabb kóstolt ételei közé. Soha nem takarított, mert tönkre megy a körme, meg egyébként is ő nem fog csúszni-mászni. Pénzt rendszeresen kért tőlem, mert huszonévesen nem jött ki a "keményen" megkeresett és a szülei által adott pénzéből. Persze ezt mindig tüneményesen, mosolyogva tette. Volt olyan, hogy egyszer benyögte, hogy menjek már taxival dolgozni, mert el szeretne menni a kocsival a barátnőivel vásárolni.
Na ITT telt be a pohár. Mondtam neki, hogy fogja a cuccát és estig menjen el a lakásból. Ezután jól megtanultam a leckét, hogy az önfeledten mosolygó, szép lányoknak soha többet nem szabad bedőlnöm.
Beláttam, hogy volt egy GYÖNYÖRŰ és kedves barátnőm, aki igazi emberként viselkedett. Nem esett le a gyűrű az ujjáról az otthoni munkától, sőt a férfi munkát sem vetette meg, ha éppen nem volt férfi a közelében. Jó humora volt, eszeveszetten tudott szeretni és bármire képes volt értem. Beláttam, hogy a mai lányok nem ilyenek... A mai szép lányok önzőek, akaratosak, buták és csak egy külső vázból állnak. Se eszük, se értékrendjük, se szívük nincsen.
Ráébredtem, hogy megteremtettem magamnak a tökéletes egzisztenciális világot, csak éppenséggel nincs, akivel ezt megoszthatom. Aki segített nekem felépíteni, azt elveszítettem, aki meg jönne, az meg csak a pénzt látja bennem, mert fejős tehén férfi kell a nőknek.
Próbálkoztam ismerkedni, de egyszerűen nem találok olyan lányt, aki az exemhez hasonló volna. 37 múltam, mindenem megvan és mégsem vagyok boldog, mert kiégtem. Plusz 37 év alatt egy nő volt csak az életemben, aki támogatott, őszintén szeretett az életben (Édesanyámon kívül). Ez pedig elég rossz arány... 37 év alatt csak egy olyan embert ismerni, akinek visszagondolva mindent meg kellett volna adnom az életben, vigyáznom kellett volna rá. Minden férfi társamnak tanácsolni tudom, hogy aki van olyan mázlista az életben, hogy ilyen nőt tudhat maga mellett, az úgy vigyázzon rá mint az életére. Soha ne kacsintson félre, soha ne bántsa meg, soha ne akarja megváltoztatni, soha ne hanyagolja el, soha ne engedje el a kezét, mert egy életre megbánja. A mai világban nagy a férfiak körében a kereslet az ilyen lányokra, így ha egyszer elveszíted, akkor egy életre elveszíted arra is az esélyt, hogy még egy olyan lányt találjál, aki annyira odaadó lesz érted ( és nem csak éli az életét melletted). Én elkövettem ezt a hibát, Te ne tedd. Hibáztam és életem végéig azzal kell élnem, hogy elveszítettem azt a nőt, aki a gyerekeim anyja lehetett volna, plusz látnom kell, hogy más megtette azt, amit én nem, és megbecsüli. Igen. Ő talált magának mást, mert kapkodtak érte a férfiak. És nem azért, amiért értem a lányok... Az igazi férfiak tudják mit kell értékelni egy nőben és ennek megfelelően is keresnek. Ebben pedig a szépséghiba, hogy szinte lehetetlen már manapság az én koromban olyan nőt kifogni, aki az elvárásaimnak megfelel és még szabad. Tapasztalom nap mint nap. A kedves, odaadó lányok hamar párra lelnek és boldogan élnek és a gyerekeikkel játszanak. Én meg életem erejében egyedül vagyok, mikor már nekem is a gyerekeimmel kellene játszanom.
U.I.: A pénz fontos, de senki ne engedje, hogy átvegye felette az irányítást. Aki érett és talpraesett és tanult, az élete végéig építheti az egzisztenciáját, mert mindig látni fogja a lehetőségeket, plusz a mai világban a munkapiacon kevés az érték ember, így aki el tudja adni magát, annak mindig lesz munkája.
