„Mikor van szükség hazugságra? Szerintem akkor, ha csináltunk valami hülyeséget, mégis meg akarjuk menteni a kapcsolatot” - vajon könnyen vissza lehet rázódni a randik világába egy 8 éves kapcsolat után? Levélírónk még nem adta fel a reményt, bár az önbizalma nem a régi. Pedig ha a másik megérzi a bizonytalanságot, és azt, hogy a pasi nem egy randiguru, az egész művelet megbukhat.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tisztelt CsP,
Friss regisztrációval, és takarék lángon égő önbizalommal írok Nektek.
Annyi a lényeg, hogy 8 év után szakítottam a barátnőmmel. Az ok, ha nagyon meg akarom fogalmazni, akkor lehet az, hogy kifutotta magát a dolog, ami azért vicces, mert 8 év az 8 év, nem voltak egymás előtt titkaink, megvoltunk, aztán a lányka megelégelte és kitalálta, hogy én vagyok a befulladás okozója. Aztán most minden valószínűség szerint boldog és szabad – nélkülem - örülök, ha ennyivel hozzájárulhattam.
Csak nem tudom, hogy ennyi idő után vissza tudok-e rázódni majd a randik világába? Mi változott azóta? Gondolom, nem sok. Arról már letettem, hogy a hosszútávú kapcsolathoz ragaszkodom. Hosszútáv? Relatív: mert jelenthet 3 hónapot, meg 3 évet is, kinek mi a hosszú. Van olyan, hogy együtt élnek, jóban-rosszban, éjjel-nappal, és 3 hónapig bírják. Vagy 3 évet húznak le, de heti kétszer találkoznak csak és azért lesz olyan hosszú, mert nincs meg a fejlődéshez szükséges körülmény. Bár attól függ, ki mit keres, valakinek ez az ideális. Vagy lehúzni 8 évet, míg megunjuk egymást, és csak azt várjuk, melyikünk mondja ki a végén.
Hát, ismerkedjünk újra...
Ha egy adatlap túl tökéletes, és a fotó túl beállított, lényegre törő, az számomra olyan szagú, mint a „Dolgozz otthonról és keress napi 500 eurót!” - bannerek. Jól hangzik, de valahogy sántít. Túl szép, hogy igaz legyen.
A volt párom már csak megszokás szintjén hiányzik. Nem felejtettem el, amikor szórakozásból féltékennyé próbált tenni, csak nem értettem, miért? Aztán voltak utána hazugságai. Mikor van szükség hazugságra? Szerintem akkor, ha csináltunk valami hülyeséget, mégis meg akarjuk menteni a kapcsolatot. Amikor egy nagyobb vita után, vagy ha meg akart győzni valamiről, amit ő hasznosnak érzett, az anyjával hívatott fel, mintegy spontán – de persze tudtam, hogy ő áll a háttérben – és úgymond megfegyelmeztetett vele. Én meg csak álltam ott és vártam, hogy megnyíljon alattam a föld. De le kellett nyelnem. Nem küldhettem el őt melegebb éghajlatra, hiszen a párom anyja. Ha valakit elküldhettem volna, az a párom lett volna. De már mindegy.
Most itt állok, 8 év kapcsolat után, még nem feladva a reményt, készülök találkozókra, de az önbizalmam nem fejlődött, nem fejlődhetett. A fő akadály én leszek, hiszen a másik megérzi rajtam, hogy nem voltam sokáig terepen. Én meg úgy érzem most magam, mint egy üvegházból kiemelt növény. Van a randiguru-típus férfi, és van a tapasztalt, de átlagember. Én az utóbbi kasztba sorolom magam. Nem biztos, hogy könnyen le tudok dumálni valakit, ebből a szempontból hátrányban vagyok.
