„Udvarias és lenyűgöző, előzékeny és gáláns, amíg megkapja, amit akar, utána mindezek ellenkezője lesz” - az átlag nő simán bekapja a horgot, és egészen addig működik is a csel, amíg ki nem derül az illúzió mögött rejlő ösztönember. Amikor észreveszed, hogy csak befektetés vagy egy képmutató férfi mellett, az már egy hatalmas lépés.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Van egy népszerű belvárosi szórakozóhely, ahova gyakran eljárunk. Lehet nézelődni, és látunk néhány párt, akikről csak találgatni tudjuk, hogyan kerültek össze és mi tartja őket egymás mellett. Azt figyeltem meg, hogy az esztétikus, mutatós, viszont egyszerűcske nő a kedvenc a férfiaknál. A karakán, magabiztos és műveltebb nő eleve hátránnyal indul. Határozott vagyok és semmi cicababás nincs bennem. Az eddigi visszajelzésekből lejön, hogy csinos vagyok, és amíg el nem ijesztem a jelentkezőket azzal, hogy meglátják, gondolkodni, sőt, beszélni is képes vagyok, minden rendben megy.
Azok a nők arra valók, amire kaphatók. Azok a pasik meg ezt tudomásul vették és ezt a típust is keresik. Diploma kizáró ok. Beszélgetni ? Nem, minek, miről? Nem az a cél. Szeretek beszélgetni, és ha ezzel nem lenne megelégedve a másik, az hamar kiderül a reakcióiból: „aham, ...ez jó..., csúcs....te tudod..., hűha....ja-ja”.
Lehet, hogy túl naiv vagyok, de én egy olyan kapcsolatot szeretnék, ahol nem csak a testi dolgok tartják össze a feleket, hanem a lelkiek is. Egy harmonikus, kölcsönös tiszteleten alapuló, játszmáktól mentes kapcsolat felemel. A lelki társ inspirál az élet minden területén. Jó érezni, hogy valaki melletted áll, támogat és számíthatsz rá. És az, hogy kívánatosnak tart, már csak bónusz. Akinek ez a fontos, annak nem sok gondolkodni valója marad, hogy belevágjon-e. Buktatók mindig lesznek.
Leírok egy szitut... 1 éve történt, és nagyon sokáig nem tudtam magam túltenni rajta. A tévutakról, a megtévesztésről és a képmutatásról (meg az Ébredésről) szól: Megjelent az életemben a Férfi. Magas, zöld szemű. Gitározik, rendszeresen sportol, hangversenyekre jár, franciául tanul, csak úgy, önszorgalomból, háromnál több könyvet is elolvasott életében....Melyik nő ne gondolná, hogy ő az ideális? Én is így voltam vele.
De mindez csak a felszín volt. Aztán szépen minden lekopott. Udvarias és lenyűgöző, előzékeny és gáláns, amíg megkapja, amit akar, utána mindezek ellenkezője lesz: a pénzével kérkedő, beképzelt és birtokló valaki. Amikor úgy éreztem, hogy csak befektetés vagyok neki (ja, és amikor CSAK poénból csókolózott másvalakivel) én szakítottam vele, olyan szinten kivetkőzve magából, alpári stílusban beszélt velem, hogy csak pislogtam.
Hova tűnt a korábbi arca?
Ő minden nőt imádni akar, mert ez az egyetlen életcélja (közel szó szerint idéztem egy későbbi face bejegyzését). De honnan tanulta mindezt? Senki sem születik ilyennek. Csak volt valami behatás.
Kétszer találkoztam az apjával: és utólag sok minden összeállt bennem. Vasárnapi ebéd. Apuka 2 sör után a családnak: „én teremtettem itt mindent, a jólétet, enyém ez a ház is, nekem köszönhettek mindent...” - anyuka bólogat, a fia büszke, az elnyomás és az erőviszonyok világosak... „Azé a nő, aki megműveli” – mondja a túlsúlyos apus, azt hiszi, vicces, közben alaposan megsasolja a melleim. Az volt a filozófiája, hogy az életben csak törtetéssel és kitartó hazudozással lehet érvényesülni. „Akár tetszik, akár nem”. És aki nem így látja, az egy szentimentális hülye.
Nem mindenre van magyarázat, de erre legalább megtaláltam.
Amikor nem veszed észre, hogy csapdában vagy, sajnos csak utólag tudsz okos lenni.
És hát kit is keresek? Olyat, aki teljesen önmaga és nem hazudik a céljaiért.
