„Amikor kérdeztem, hogy mire kell (ha életbevágó dologra, akkor megfontolom) azt mondta, hogy venni akar magának valamit” - amikor az ex-barátnő hangulata forintosítható, megfontolandó az az újrakezdés. Posztolónkat százezerrel akarják lehúzni, ám a kérelmező nem árulja el, mire kell neki a lóvé.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Helló CsP!
A történet ott kezdődik, hogy 2 év szünet után idén ismét összejöttem a volt barátnőmmel, de most más - számomra új – tulajdonságokkal lepett meg, nem azokkal, amik miatt korábban otthagytam. Hogy a lényeggel kezdjem: most kölcsön akar kérni százezret, de nem adtam, mondván, senkinek sem adok, mert többször ráfaragtam már a nagylelkűségre másoknál, kisebb összegeknél is, és megfogadtam, hogy nem adok senkinek. Ő tudta, hogy tudnék, ezért eljátszott egy sértődést. Most már a legbizalmasabb barátaimnak sem adok kölcsön semennyit se, még annyit se, amennyi nem viselne meg, ha nem adná vissza.
Nálam már ez elvi kérdés lett. Az az érdekes, hogy az apja sokkal vastagabb mint én, csak úgy emlékszem, nincs vele jóban. Én kapásból rávágtam, hogy nem, szó sem lehet róla. Amikor kérdeztem, hogy mire kell (ha életbevágó dologra, akkor megfontolom) azt mondta, hogy venni akar magának valamit. De hogy mit, nem árulta el. És úgy ítéltem meg, hogy egy új bicaj, vagy ruci nem életbevágó. Lehet, hogy ezzel további lelki sérülést okoztam neki, de elkerülhetetlen volt, mivel semmi magyarázatot nem adott. Lehet, én reagálom túl, de így, az újrakezdés elején ezt lehúzásnak érzem. Vagy legalábbis korainak. Ahogy ezt a hirtelen ragaszkodást is. Ha kevesebbet adnék, azt mondaná, nem elég. De miért pont száz? Miért nem elég 75? de nem árulja el, én meg csak egyszer kérdezem. Kicsit megsértődött.
Az elején – ő keresett, azóta, hogy szétmentünk – az első párbeszédünk kellemes volt, nem éreztem részéről se puhatolózást, se más negatív szándékot. Neki se volt senkije, nekem se, újra megpróbáljuk. Ez volt a téma.
De most úgy érzem, hogy sok ez a hirtelen pénzkérés, így elsőre. Azt nem akarom, hogy ezek után visszahalljam valahonnan, hogy spúr vagyok. Mert nem erről van szó. Tudnék adni, és ha ez bizalmi próba, akkor bevallom, elbuktam.
(lányoktól kérdezem: adnom kellett volna azonnal? Elvárjátok a pasitoktól, hogy hasonló kívánságokat teljesítsen?)
Tybor
