„Igazából most a lustasága a fő akadály, mert az én szüleim is biztos támogatnának és az ő szülei is segítenék az indulást” - a vidéken élő barátnő hiába unszolja a fővárosi pasiját, hogy keressen albérletet kettejüknek, az nehezen mozdul. Ez lenne az első komolyabb döntés, amit együtt hoznak meg, és próbára teheti a kapcsolatot.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Jelenleg egy féléves távkapcsolatban élek, én vidéken, a párom Budapesten. Engem felvettek egy fővárosi egyetemre és most következne az, hogy albérletvadászat. A párom azonnal felajánlotta, hogy költözzek hozzájuk, a szüleihez, amit nem fogadtam túl lelkesen, és döntésemben a múlt héten megjelent levél is megerősített, merthogy a szüleivel él még ő is. Még ha a szüleivel eleinte jól is jönnék ki és szeretettel fogadnának, nekem akkor sem lenne így kerek. Nem jó a szülőkhöz beparkolni. Én azt szorgalmaztam, hogy keressünk egy albit, nem kell hiperluxusnak lennie, vagy a legjobb környéken, csak falai, meg teteje legyen és ha viszonylag komfortos, az se baj.
Erre felvetette, hogy olcsóbb, ha másokkal együtt veszünk ki albérletet (a mások alatt itt a haverjait értette, akiket én nem is ismerek). A nővéremnek volt pár rossz tapasztalata ezzel kapcsolatban, amikor a sok albi-társ inkább csak zavart és neki kellett végül lelépnie, amikor megelégelte, hogy állandóan foglalt a fürdőszoba (ez meg a másik: lehetőleg csak a saját hajamat kelljen szedegetni a lefolyóból) és mindenki rumlisan hagyja a konyhát. Tehát ha albi, akkor kettesben szeretném. Ő nem is erőltette tovább a „Sok jó ember kis helyen is...” - témát.
Tudom, hogy ő is szeretne már költözni, de mivel neki is ez lenne az első, nincsenek tapasztalatai. És nem akarom, hogy lakhatási vívódásokon menjen tönkre a kapcsolatunk. Szóltam neki, hogy kezdjen el nézegetni lehetőségeket a neten. 1 hét múlva rákérdeztem, hogy mire jutott, talált-e valamit? Azt mondta, bocs, de még neki sem állt. Tehát, nekem kell intéznem, miközben te a fővárosban vagy?? Nem, nem, majd ő intézi most már, egyeztet telefonon, de akkor is együtt kéne megnézni, mert az kevés, ha ő a mobiljával körbefotózza nekem.
Bennem is van fészekrakó-hajlam, és fontos, hogy egy szerényebb lakásból is kihozzam amit lehet, hiszen az életünket éljük ott, fontos a környezet. Ez lenne az első komolyabb döntés, amit együtt hozunk meg, és próbára teheti a kapcsolatunkat.
Igazából most a lustasága a fő akadály, mert az én szüleim is biztos támogatnának és az ő szülei is segítenék az indulást. Még abban is benne lennék, hogy ketten újítjuk fel, ha szükséges: festés, zárcsere, konnektorcsere (az apja ért hozzá), meg ilyesmi. Tehát nem átépítés, csak kozmetika.
Pár napja átküldött néhány linket, de rögtön azt is, hogy mi a baj vele és miért ne. Nem olyat küldött, ami jó, hanem olyat, ami neki nem tetszik! : ) „Nézd, ez szerintem kicsi, ...ez messze van a metrótól, ….ez meg drága, ….ez meg rossz környéken van...” Ezt egyáltalán nem értettem. Mintha nem akarná az egészet és erről próbálna meggyőzni. Végül küldött kettő esélyest, amit hétvégén fogunk közösen megnézni. Nekem annyi elég, hogy lakható, van benne felszerelt konyha és tiszta fürdő, és nincsenek elmebeteg szomszédok. Az átlag és elfogadható albérlet ár 70-90 között van. Szerintem ha középen elhelyezkedő árfekvésben találunk, az már jó. Felvehetünk diákhitelt...ez is egy lehetőség. Tehát csak hajlandóság és akarat kérdése.
Arra lennék kíváncsi, ki, hogyan oldotta meg az albérlet problémát, illetve, hogyan zajlott az első összeköltözés?
Partnerünk a Jófogás.
Tudtad, hogy a Jófogáson van a legtöbb lakáshirdetés? Találd meg te is a számodra legmegfelelőbb albérletet gyorsan, könnyedén!
