A pasi egyetlen erénye, hogy jól főz, de utána nem mosogat, sőt, az egész háztartásvezetésre magasról tesz. A fürdőszobát koszosan hagyja, és az ablakmosás sem érdekli. Ha a párodra 15- 20 ezret költesz, ő pedig csak egy csokor virággal állít be a szülinapodon, akkor ne várd tőle, hogy ő legyen az ideális lakótárs. Van olyan férfi, akinek jól áll a hanyagság?
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Hello,
Az összeköltözéses témához. Két éve vagyunk együtt a párommal, ebből 4 hónapja együtt lakunk. Saját tulajdonú lakás, amibe mindent én vettem, vagy a szüleimtől kaptam. Ő egy lábtörlőt nem hozott, de egy kanalat se. Mondhatnám, hogy legyek elnéző, mert biztos nem futja rá, csakhogy nettó 130-at keres, plusz ehhez jön még havi 20-30 ezer kisebb, alkalmi munkákból. Nem tudom, mire megy el a pénze, mert a lakásra semmit nem fordít. Azt sem mondhatom, hogy rám költi, mert nem megyünk már együtt sehova, a szülinapomra egy csokor virágot kaptam.
Mint gesztus, rendben van. Persze, hogy nem a legújabb laptopot veszi meg nekem, nem is várom el egyáltalán, de ennyi idő után valami maradandóbban gondolkodnék. Vagy inkább egyáltalán semmit. Én ezzel szemben karácsonyra is, meg a szülinapjára, névnapjára is 15-20 ezret költöttem. Nincs arányban azzal, amit úgymond tőle kapok. Nem a pénzről szól, hanem a figyelmetlenségről. Nem veszi a lapot. Vagy nem számít neki. A másik lényegi dolog meg az, hogy nem tiszteli a közös, se az én dolgaimat: a kádat egyszer sem takarította maga után, mosogatni soha nem láttam, a zuhanyfüggöny hetek óta ugyanúgy félig le van szakadva, az sem zavarná, ha a padlón heverne, átlépné szerintem. Amikor beköltöztünk, pár ablak szinte el volt barnulva a mosatlanságtól, mire ő: „ezeket majd megpucolom...” - aha. Én pucoltam meg. Ha a padlón kosz van, úgy hagyja. Még csak nekem se szól, hogy mosd már fel, te szerencsétlen... A szobában padlószőnyeg van és ő képes koszos cipőben simán bejárkálni. Ezt látta otthon? Klíma is kéne, de inkább szenved meg kinyitja az ablakot... Nem zavarja, nem csinál belőle ügyet. Már úgyis augusztus van.
Most ha ezen spórol, akkor nem tudom, mire megy el a pénze. Többször beszéltem róla, hogy jobban beszállhatna a házi dolgokba, de mindig lerázott, hogy jó, jó, de ne már, mindent csak felfújok. Majd.
Nagyon ódzkodok a vitáktól, de én szégyellem magam helyette is, amikor valaki feljön, és ő ugyanezt csinálja. Mintha kocsmában lenne azt várva, hogy úgyis mindent elhord majd a pincérnő. Mindezt komolyan gondolja.
Nem azt kérem, hogy tatarozza ki a lakást teljesen, hanem figyeljen oda kicsit, hiszen ez a környezet az övé is. Ezt hosszútávon nem fogom bírni. Mit tudok tenni?
Nekem a tisztaság és a kényelem fontos szempont. Szeretem magam otthon valóban otthon érezni. De állandóan azon lenni, hogy mikor mit csinál...
Nem tudom kiszedni belőle, hogy miért ilyen. Pedig már nem 18 éves.
Egyszer az erkélyen bagózott és amikor leesett a hamu a kőre, ő nem lesöpörte a cipőjével, hanem rátaposott, … hogy miért, arról sejtésem sincs, rálépett... Azt csinál, amit akar, nincs tekintettel rám. Ha a spórolás miatt lenne, vagy ha takarékossági szempontok játszanának, az érthető lenne. De nem így van.
De hogy valami pozitívat is mondjak, ő főz, méghozzá elég jól... csak a mosogatás marad mindig rám.
