A hiperaktív és hangos nő felveti a pasijának az összeköltözést meg a családalapítást, ám a pasi inkább azon morfondírozik, hogy miként közölhetné a legkíméletesebben, hogy nem vele tervezi az életét. Ehhez jön még, hogy a barátnő túlzásba viszi a sportot és legalább annyit költ speciális étrendre, mint szórakozásra.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Kedves CsP,
Pár éve van egy barátnőm, nálam négy évvel idősebb. Fontos info, hogy ő sokat sportol, fut, kézilabda, úszás, van, hogy a hét minden napjára jut valami, ha az ideje engedi. Ennek háttér oka, hogy régebben volt egy kis súlyfölöslege, de most már inkább vállas, izmos. Gyakran ingerülten reagál dolgokra, néha őt férfiasabbnak tartják, mint engem, ami röhejes. Az ágyban néha trágár, azt hiszi, élvezem, amikor aközben trágárságokat kiabál. Nekem ez inkább nevetséges, mint izgató, vagy nem tudom, mi a helyes kifejezés.
Ugyanakkor a kedvesség és a lágyság valójában jelen van benne, tudna nő lenni, de valamiért nem szereti azt a szerepet, talán kiszolgáltatottnak érzi úgy magát, vagy sérülékenynek. Jól áll neki, amikor nőies. Lehetséges, hogy a túlzásba vitt sportolás van rá ilyen hatással? Attól válik agresszívvá ? És az a gond, hogy az utóbbi időben felmerült, hogy házasság, meg család, meg gyerek... És én nem tudom, hogy mondjam el, hogy szeretem őt meg minden, de isten őrizz, hogy ő legyen az a nő, aki életem végéig elkísér, életem része, az öngyilkosság lenne. Olyanok lennénk, mint a karikatúrák sztereotip típus-családja: a kussoló, meghunyászkodó, ugráltatható, elnyomott férj, és a konyhában üvöltöző, drabális asszonykája.
Néha én szólok rá, hogy túl hangosan beszél, ami még poén lehet nagyobb társasággal együtt, hogy mindenki hallja a hangadót, de minden nap hallgatni, ezzel élni, az sok és megterhelő. Ennyi idősen azt gondolom, már kinőhetne ebből, hacsak nem szoros és állandó része a természetének.
Sokkal inkább vágyom arra, hogy legyenek több nőies pillanatai, akkor még az összeköltözést is megfontolnám, még ha csak albérlet is, de a sajátunk, saját életet tudnánk kialakítani. De ő néha nem tud a pénzével sem bánni, kajára sokat költ, és nem eszik akármit, valami spéci étrenden van, szórakozásra is rendesen költekezik, havi szinten elég szép összegeket tapsol el, de ez már tényleg az ő dolga.
Hogyan és mikor mondhatnám meg neki, hogy nem vele akarom leélni az életem? Attól félek, hogy megbántom. Arra is felkészültem, hogy ezek után azonnal elhagy, pedig egyelőre jól megvagyunk, házasság nélkül is. Megváltozni nem fog, és erre megkérni meg nincs értelme.
