„Még akkor se csalnám meg, ha könnyen megtehetném: körültekintően és titokban. Mert a ravaszkodással inkább saját magam aláznám meg” – egy kihűlt, ám megszokott kapcsolatot nem szívesen hagy ott az ember, pláne, ha még egyéb kedvezmények is odakötik, inkább azon agyal, miként tudna ügyesen félrelépni. Posztolónk szerint ez a dolog szánalmas része.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
Mindig belefutok néhány hasonló tematikájú oldalon olyan megszólalásokba, amikor egy férfi - vagy nő – éppen magát mentegeti, hogy miért is csalta meg a párját. De abba sose megy bele részletesen, hogy akkor miért nem hagyja végleg el? Ebből számomra nyilvánvaló, hogy akkor valami más tartja még ott, és az nem a szerelem, vagy a testiség. De ebben az esetben már nem párkapcsolatról, hanem egy olyan érdekszövetségről beszélünk, ahol a másik fél át van ejtve, csúnyán félrevezetve.
Elég sokan élnek így, szinte minden korosztályból, sőt, vannak akik ezt egy új szintre emelték, és egyenesen büszkék a teljesítményükre, arra, hogy évekig képesek titokban űzni a kicsapongásaikat, lebukás nélkül. Még tanácsokat is képesek adni, hogyan csald meg ügyesen a párod. Ettől a belem kifordul. A baj az, hogy nem nyíltan teszik, nem avatják be a párjukat. És innentől álságos és tisztességtelen a játszma. Némelyiket az sem zavarja ha lebukik, hát istenem, gyorsabban kikerül úgy, hogy nem neki kell szakítani, mert a másik vágja ki. Sokan online űzik a sportot és erre a célra külön eszközeik vannak, amiket pl. sosem tartanak otthon, ahol a párjuk véletlenül hozzáférhet.
Még azzal is áltatják magukat, hogy senki ne ítélkezzen ezért fölöttük, hogy értsék meg, milyen nehéz helyzetben vannak és sajnos csak így jutnak egy kis örömhöz. Mintha nem önszántából jutott volna idáig, hanem valami betegség következtében! Kifogásokat keresnek. Én ezt nem támogatom. Pláne nem értem meg. Ez így nagyon rideg. Minden normális érzelmi beállítottságú ember tudja, hogy ez nem megoldás. Az, hogy valakit elhanyagoltak gyerekkorában és lelki sérült, szintén nem elfogadható: mert ha így is van, hogy vele anno figyelmetlenek voltak, akkor az már alanyi jogon feljogosítja, hogy később másokkal is tisztességtelen legyen? Önámítás.
Azt mondja az überférfi, hogy sajnos azért ment félre, mert nem kap otthon elismerést /odafigyelést / újdonságot és ezért törvényszerűen máshol keresi ezeket. (akkor törvényszerűen ki kéne inkább lépni abból a kapcsolatból). Mindegy neki, hogy hol és kitől kapja meg ezeket, csak kapjon. De a megszokás, a kényelem, a mindig rendelkezésre álló biztos test... hát, az megtartandó. Még azzal az átlátszó kifogással is képesek magukat áltatni, hogy muszájból teszik, ezért valójában nem is hibásak, sőt, így őrzik meg az otthoni békét...
Egy netes vita során az ilyen embernek a saját érveit simán ellene lehet fordítani. És akkor jön az ostoba önvédelmi válaszreakciója, hogy: „könnyű neked, te nem vagy ebben benne, ne ugass bele, biztos egy töketlen papucs vagy”. Egy alapvető morális gondolkodáshoz nem kell benne lennem, csak józanul és logikusan kell látnom és tisztelni a másik embert, akit a páromnak tartok. Nekem is volt ellaposodott kapcsolatom, de nem csaltam meg a páromat. Mert nincs olyan, hogy jogos megcsalás. Még akkor se csalnám meg, ha könnyen megtehetném, ha körültekintően és titokban. Mert a ravaszkodással inkább saját magam aláznám meg saját magam előtt.
Z.
