„Pasi az esküvője előtt pár héttel fenyeget és zaklat egy húszas évei elején járó lányt, hogy feküdjön már le vele, ha már egyszer smároltak” - Ki, hogyan értelmezi ezt ? Posztolónk úgy, hogy a pasi tudatáig eljutott, hogy gyökeres életmódváltás előtt áll, úgy látja, addigi szabadsága véget ér a házassággal és pánikszerűen kap minden lehetőség után. De ez így leginkább a börtönbe vonulás előtt álló férfi kétségbeesett vergődésének tűnik.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Emiatt a téma miatt a közösségin már összecsaptam pár emberrel, így arra gondoltam, megosztom veletek is. A lényeg: minek vágnak bele egyesek a családozásba, amikor láthatóan alkalmatlanok rá, és ezt valahol ők is tudják magukról? A családvállalás inkább egy hivatás, mintsem társadalmi kötelezettség, hiába állítják az ellenkezőjét, a tények máshova engednek következtetni. Sokan egyetlen gyerekkel is szenvednek: „Egyél már, csezmeg! Öltözz már, mozdulj már, hülyegyerek” - mondják az anyucik. Néha kedvesen élősködőnek is nevezi. Mit teremt ezzel? Ha a kisgyerek fiatalon ezeket az információkat kapja, akkor ne számítsunk pozitív személyiség fejlődésre. Főleg anyuci ne.
Családozni nem kötelező, de sokan azt hiszik, ez az élet természetes fejezete és muszáj és kell mindenkinek, akár akarod, akár nem, ez a rend, ez a törvény. Különben fura vagy. Vagy beteg. Aztán felveszik a hitelt, mert olyan könnyű és menő, ahogy a bankos bácsi lazázza a reklámban, és máris minden megoldva. Elindult az élet. Aztán a felek meglepődnek, ha jön egy probléma, váratlanul éri őket, nem számítanak rá, hogy ilyen előfordulhat.
I. Annak semmi értelme, ha komolyabb tesztidőszak és együttélés nélkül, fiatalon vágnak bele, egyszerűen felelőtlenség. 2 év együttélés, 2 év gondolkodás, még a házasság előtt, ÉS ha minden stimmel, + anyagiak és egyéb dolgok, ha létrejönnek a feltételek, jöhet az a család, a gyerek (vagy gyerekek).
Azt hiszem a családvédelmisek tudnának mesélni a családon belüli erőszak kialakulásának kezdeti okairól, mert mindig valami aprósággal indul és mivel nem kezelik és sok esetben nem is veszik észre, vagy inkább beletörődnek, a dolog egyre csak dagad. Magukra erőltettek egy elvárást, amit nem is akartak, aztán mindenki csak ki akar törni.
II. Olyanról is hallottam, hogy a pasi, akinek sokáig nem volt nője (vagy épp frissen vált el) azonnal elveszi feleségül az első szembejövő nőt, csakhogy magához láncolja, ész nélkül bebiztosítsa magát. Csakhogy egy másik ember sosem fogja kitölteni és megoldani őt, ha ebben bízva vág bele a házasságba.
III. A problémák mindig megmutatják magukat. Általános eset: nő panaszkodik, hogy a pasi szüleinél kell lakniuk... Ha zavarja kiskegyedet ez a helyzet, mert épp nem milliárdos az úr, és elég esze van, hogy ne vegyen fel hitelt, de te panaszkodsz... MINEK mentél hozzá, amikor tudtad, ismerted a körülményeket??? Miért? Mit képzeltél, mi fog történni?
IV. Csak az vágjon bele a családozásba, aki valóban tisztában van azzal, hogy mi is ez, és tudja, hogy mivel jár, és nem 4 évre szól az a mandátum, hanem örök életre.
V. A nem is olyan régi időkben úgy nézett ki ez a dolog, hogy az apa ellátta a családot, valóban ő volt a családfenntartó, az anya meg nyugalomban otthon maradt a gyerekkel és csak a nevelésére fordította az időt. Ma úgy néz ki, hogy apuka reggel elrohan a város egyik végébe, anyuka a másik végébe, rohannak a pénzért, este kifáradva hazajönnek, elhozzák a suliból a kölyköt, a gyerek meg kérdezi, hogy „mi ez, mi az?” beszélgetni akar, az apa meg azt feleli, „semmi, kussolj, mert nem látom a tévét”.
Mi értelme van ennek? Szóval, szerintem nem árt egy alapos töprengés, lehetőségek őszinte mérlegelése, mielőtt ilyen felelősségteljes dologba vágnánk.
A mai gyerekeket szinte csak úgy legyártják, mert muszáj, nehogy kifussunk az időből. Becsülöm azokat, akik felelősséggel és valódi szeretettel vágnak bele, nem is róluk beszéltem.
Végezetül egy ismerősöm sztorija: pasi az esküvője előtt pár héttel fenyeget és zaklat egy húszas évei elején járó lányt, hogy feküdjön már le vele, ha már egyszer smároltak. A férfi hívogatja, követi /vagy a lakás előtt várakozik, mindent bevet. Tehát a szánalmas szót több oldalról is körbejárja. De a lány nem hajlandó. Itt neki van több esze, a férfinak meg egészen máshova húzódott a sajátja... Ki, hogyan értelmezi ezt? Én úgy, hogy a pasi tudatáig eljutott, hogy gyökeres életmódváltás előtt áll. Nemet nem mert mondani valamiért. Úgy látja, szabad élete véget ér a házassággal és még férfiként használja az eszét. A szülői nyomás, a jó polgár, a haveri vélemény, a már kiküldött meghívók, és a szabadság utáni vergődés vetekedik benne, és ez olyan, mintha börtönbe kényszerülne vonulni, ám előtte még pánikszerűen ki akarná élni magát. Csakhogy: nem volt kötelező belemenni. De ha már belevágott, akkor valóban késő. És erről beszéltem eddig, nem tudom, mennyire jött át.
Arra lennék kíváncsi, hogy én látom túl szubjektíven és szélsőségesen ezt a témát, vagy azért van benne némi igazság?
