A komplexusok indokoltnak tűnhetnek annak fényében, hányféle elvárásnak kell megfelelnie ma egy férfinak: biztonságot kell nyújtania, de közben meg kell értenie a női szív rejtelmeit, érzékeny rezdüléseit. Találékonynak kell lennie, hódítania kell és ki kell találnia, mire vágyik egy nő… Újabb kísérlet a női lélek megértésére.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Egy nőismerősöm, amikor nem rég találkoztunk, kifejtette nekem, hogy a nők számára fontosabb a házasság, mint a férfiaknak. A kijelentést úgy módosítottam, hogy ez csak részben igaz, mert az elején valóban pártolják az intézményt, később ez megváltozik. Öt, hét vagy tíz év után megunják a házasságot és ki akarnak lépni belőle. A statisztikák is ezt igazolják. Ha már eltelik jó néhány év, megunják a rabságot. A rabság ellen lázadnak fel. A férfinak nincs oka kilépni, hisz megvan a kényelme. Ez az egyik legelterjedtebb tévhit, amely a férjekkel kapcsolatban tartja magát. Csakhogy a statisztikák itt is a segítségünkre sietnek.
Ezek szerint a munkaviszonyban álló apák ugyanannyi időt töltenek mellékes munkával, mint az asszonyok. A barkácsolás, a kisebb javítások, a fűnyírás, ház körüli munka vagy a gyerek tanítása, ha mindezt összeadjuk… Azt se felejtsük el, hogy a férfi ideje nagy részét a munkahelyén tölti. Nem beszélek azokról, akik két állást vagy két műszakot vállalnak azért, hogy a családjukat eltartsák. Ha egy asszony két gyermeket szül, hat évig maradhat ki a munka világából, hat évig pihenhet. Ez az, amiről egy férfi csak álmodhat. Egy nőnek, ha független, ugyanúgy mosnia és takarítania kell magára. (És ehhez semmi köze annak, hogy itthon is már mindenki diplomát akar, szakmunkás lenni meg senki). Ha a nőnek két gyereke van, azokat sem lehet leadni az államnak, csak azért, mert bepiszkolják a ruhájukat. A férfit vissza lehet adni az államnak, kezdjen vele, amit akar. Költse csak az állam a pénzt a rehabilitációjára, mert mi meguntuk…
Az ismerős barátné azt mondja, sok olyan nő van, aki szereti felkarolni a férfiakat, aki szeret gondoskodni róluk, aki dédelgeti és gondoskodik róla, mint Teréz anyu. Ugyanúgy istápolják a férfit, mint a saját gyermeküket. És ebben kiélik magukat, elégedettek a házasságukkal.
- Sok ilyen nő van? Hol? – kérdeztem. – Jó lenne tudni, hol találhatóak? Én nem tapasztaltam ezt a Terézanyuságot. Hallottam róla, még könyvet is szenteltek neki. De nem láttam még ilyeneket. Vannak ilyen nők? Erősen kételkedem benne.
Igen, talán egy másik kultúrában még él a jószívű, gondoskodó nő, a Terézanyu, egyre inkább meggyőződésemmé vált ez a vélemény. Valahogy úgy éreztem, más kultúrákban nagyobb tisztelettel bánnak az emberekkel, még nem vertek gyökeret azok a farkastörvények és üzleti viszonyok, amelyek miatt örök csalódások érnek.
Szerinte a magyar férfiak kényelmesek, nem szeretnek dolgozni, csak szórakozni, s ha olyan nőt találnak, akire támaszkodhatnak, azt kihasználják...
A nők néha meglepően hitetlenek: nem hiszik, hogy csak meg kell mondaniuk, mit akarnak és az rögtön teljesül. Pedig így van, sőt legjobb, ha kívánságaikat pontokba foglalják, mert a férfi racionális és szereti átlátni a dolgokat. A pontokba foglalt ajánlások tökéletesen megfelelnek neki.
Néhány férfi talán azért tűnik komplexusosnak, mert valódi problémákkal küzdenek. A komplexusok indokoltnak tűnhetnek annak fényében, hányféle elvárásnak kell megfelelnie egy férfinak. Biztonságot kell nyújtania, de közben meg kell értenie a női szív rejtelmeit, érzékeny rezdüléseit. Találékonynak kell lennie, hódítania kell és ki kell találnia, mire vágyik egy nő, de a gyakorlati életben is meg kell állnia a helyét.
Ügyesnek kell lennie, hogy meg tudjon szerelni valamit, de a szavakhoz is értenie kell, hogy meg tudja győzni és le tudja nyűgözni a nőt. Gyorsan kell kapcsolnia, ha a nő hangulata hirtelen változik és meg kell találnia - a nő helyett – a megfelelő megoldást, ami egy időre helyrehozhatja a kapcsolatot.
Erre azt válaszolta a barátnő, hogy a mai férfiak még azt sem veszik észre, mikor jut válságba egy kapcsolat, a végső stádiumban sem újítanak, mert nem ismerik fel. Mire én megjegyeztem, hogy talán a nőnek is lehetnének ötletei. Ő is törhetné az agyát a megoldáson, és kitalálhatna valamit, hogyan kellene feldobni a közös életüket, hogy ne kelljen mindig csak a készet várni…
Ennél többre nem is volt kíváncsi. Még megállapította, hogy túl sok sört fogyasztottam, túl sokat dohányoztam, és nem beszéltem valami nagy rajongással a kapcsolatokról, így hát nem fogom megérteni soha, milyen is a nő. És ő. (vagy épphogy megértettem)
