A pasi ok nélkül vádolja a barátnőt azzal, hogy nem tud bánni a pénzzel, noha többet keres, mint ő. De amíg a férfi minidrónra meg haverokra herdálja a saját keresetét, addig a nő takarékos a pénzügyek terén, mégis le kell nyelnie az indokolatlan vádakat. Így kerülhet ünnepi civódás a fa alá.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mostanában gyakori téma itt a „Nő és a pénz” - mint eredendő bűn és örök toposz. A párom szerint nem tudok bánni a pénzzel, és az ünnepek közeledtével most azt mondja, „na, eljött a te időd, most költekezhetsz”. Nem gondol bele, hogy fáj ezt hallanom, és nincs igaza, mert amúgy mindenkire úgy ötezer forintot szánok, ha ez az értelmetlen túlköltekezés, akkor nincs mit hozzáfűzni. Csakhogy valamivel többet keresek, mint ő, de amíg ő elszórakozza a haverokkal egy részét, vagy értelmetlen baromságokat vesz (pl. legutóbb egy minidrónt...) én megfontoltan költöm el. Erre azt mondja, én nem tudok bánni a pénzzel...
Csak azért mondja ezt, mert a nők és a piszkos anyagiak nyerészkedési összefüggésének csattogtatása már a mai férfidivat része.
Idén az én szülinapomat szépen elfelejtette (utána töredelmesen bocsánatot kért, megkapta) ám a volt barátnője szülinapját nem felejtette. Arra készült. Jó, mondjuk vele több időt töltött, mint velem, de akkor is... Ha a névnapomat elfelejti, azt nem teszem szóvá, mert az nem olyan fejbentartós ünnep, de amikor én felköszöntöm őt a névnapján, akkor esik le neki, hogy nekem is van nevem, és ő mennyire átsiklott rajta.
Nő és nő között mindig lesz különbség, és egy férfi, akit a páromnak tartok, ha betámad mindenféle végig nem gondolt vádakkal, az vagy azt jelenti, hogy magát érzi kevésnek, vagy engem magához. Szóval, hagyjuk már ezt, hogy minden egyes nő pénzéhes meg figyelemhajhász. Igen, vannak olyanok is. Figyelemből pedig csak annyi kell, amennyi jár, a pénzt meg megkeressük magunk.
A párom egyelőre mindent olcsóbban próbál megúszni (kb. a kapcsolatunkat is): elhatároztuk, hogy idén összeköltözünk. Nézte az árakat. Albérletről lehet csak szó. De azok is milyen drágák már... Igen, azok. Ahogy kalkuláltam, meg tudnánk oldani úgy, hogy részben az én anyagi többlet-befektetésemmel veszünk egy kis lakást, azért a saját mégis jobb. De az úgy neki nem jó... Nem azt mondja, hogy igenis, pont ez zavarná, már ha én fizetném a többed részt, hanem azt mondja inkább, hogy ne is költözzünk össze, mert így is sokat civódunk... (képes volt ezzel érvelni, gratuláltam neki hozzá). De amikor megkérdezem, ha ennyire unja a civódást, miért nem hagy el, akkor jön a bocsi, meg a kínos „hát, nem úgy gondoltam, ne legyél már ilyen sértődékeny...”. De ha arra tudok csak válaszolni, ami kijön az ügyes kis szádon, akkor csak arra tudok reagálni, ez ilyen egyszerű. Nem tudom, mikor mire gondolsz.
