Létezik még ingyen az a szerelem?

2017. február 20. 07:58 - csajokespasik

Ha a nő nem érzi melletted biztonságban magát, kevés a szerelem. Ma az marad meg, aki bírja a testi-lelki kiképzést, mindenki más elvész. Egy férfi akkor is szilárd marad, ha a nője hirtelen lelép, vagy csak szeszélyes és kiszámíthatatlan az érzelmi világa. Meddig tarthat egy szerelem? 1 hétig? 1 évig?

 

Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

 

Nem vagyok már mai gyerek, de azért nyitva tartom a szemem és azt látom – talán nem lepek meg ezzel senkit - , hogy a mai nagy átlagot nézve, a nők egyik percről a másikra dobják a férfiakat. Gyorsan feladják a szerelmüket, a szeretetüket és már mennek is tovább. Még időt sem hagynak nekünk, hogy bizonyítsunk. Minden komoly kapcsolatomban szerettem azt, akivel összejöttem és már a jövőt tervezgettem, miként élhetnénk együtt. Mégis szakítottak velem és még az indoklást is meg akarták úszni. Az a kifogásolható, hogy nem 1-2 hónap múlva ”jönnek rá”, hogy nem kellek nekik és nem passzolunk, hanem elhúzzák, amíg lehet, akár évekig is. Amíg hasznomat látják bármilyen szinten. Ez a mocsok az egészben.

Pillanatok alatt kiadják az utunkat, és különösebb érzelemnyilvánítás nélkül továbblépnek. Régebben állítólag ez fordítva volt. Mára a nők erőszakosabbá váltak és ez a média erőteljes hatásának tulajdonítható. A férfiak pedig (az érett korosztály, tehát 25-től felfelé, akik már kikalandozták magukat és már következetesen gondolkodnak) kapcsolatfüggők lettek, hosszan szakítanak, finoman fogalmaznak és sokat lelkiznek. Sokat finomodtunk, mi férfiak. A szerepek változnak,, és gyakran a cél is: ha már a második randin megkapod a kérdést egy 30+os nőtől, hogy akarsz-e gyereket, akkor tudhatod, mire is kellesz. Egy velem egykorú ismerősöm alaposan megjárta, amikor fél év után elvett és teherbe ejtett egy nőt, mert a gyerek születése után a csaj minden magyarázat nélkül hazaköltözött a szüleihez és látni sem akarja őt. Pedig nem bántotta semmilyen értelemben, mindent megadott neki. Azóta sem érti, mi volt ez, mint akin átment a cunami. Egyik napról a másikra, minden előjel és magyarázat nélkül távozott a nő. Korábban az volt a véleményem a csajról, hogy túl szép, túl igényes és túl életvidám hozzá.

A házasság mégiscsak morális döntés. Újra kell tanulnunk a morált, mindannyiunknak, talán az segíthet. Manapság arra, aki a morált emlegeti, szinte úgy néznek, mint egy szélsőségesre. A nő gondol valamit, tesz valami és nekünk szó nélkül végig kell néznünk. Ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek, nem szabad a morálba kapaszkodni.

Semmilyen létjogosultsága nincs a lelki gazdagságnak, az érzelmeknek, egyedül a túlélés számít, minden más mellékes. A gazdagságnak ára van, minden szinten, a szegénység viszont mindenki számára hozzáférhető. Azt mondják, a szegénység megnemesít. Valójában ritkán van így, sőt ahhoz, hogy méltósággal éljük az életünket, legalábbis jómódúaknak kell lennünk. A szegény túl gyakran kényszerül lealacsonyító manőverekre, kisebb-nagyobb hazugságokra, miként nemesedhetne meg eközben? Egy vállalkozó ismerősöm így fogalmazta meg röviden korunk filozófiáját: "Ha van pénzed, emberként fogsz élni, ha nincs pénzed, féregként fogsz élni." Tömör kifejezésmód, semmi mellébeszélés. Nincs mit hozzátenni. Hajrá motiváció!

Más utakon kell keresni a boldogságot: akkor inkább választjuk a társas kapcsolatok otthonos melegét, az összetartást és a szép egymásba kapaszkodásokat. De ez sincs így. Hamar felüti a fejét a válság, a bizalmatlanság. Egyre gyakrabban keressük a másikban a hibákat. A kilátástalansággal szembenéző emberek ridegebbé, számítóbbakká válnak, s ez nem kedvez a szerelmek ébredésének.

Hogy miért vagyok egzisztencialista? Oly sok világmagyarázat közül miért választom ezt a világnézetet? Egyszerű a válaszom. Mert minden az egzisztencián múlik! Ha egzisztenciád van és egzisztenciát tudsz kínálni másoknak – legelsősorban szeretteidnek persze – megbecsülésben, emberi életben lesz részed, ha nem tudsz, létalatti létben lesz részed. A tulajdon, az egzisztencia, ami emberré tesz, sajnos. Kapitalista társadalomban a férfi vagy egzisztenciát teremt, vagy már többé nem is férfi. Számokban, mennyiségekben, fizetőeszközben mérik az embert. Gondolataid is csak akkor számítanak, ha pénzre tudod váltani őket. Ha komoly adósságod van, ha a fizetésed pedig nevetséges, s még hited sincs abban, hogy változtatni tudsz, akkor miért is szeressenek a nők? A szerelem kevés, azt se tudom, létezik e még ingyen... Mit ér, ha nem érzik melletted biztonságban a gyereküket. Egy háztartást fenn kell tudni tartani, a számlákat fizetni kell, a gyereknek ruha, cipő kell, iskolába kell járnia. Fényből nem tudnak táplálkozni. Ma az marad meg, aki bírja a testi-lelki kiképzést, mindenki más elveszik. Műanyag nőkhöz műanyag pasik valók? Igen, az kétségtelenül egy pár. Ők különösebb érzelmi sérülés nélkül ússzák meg a dolgot, mert fel se fogják, mi történt velük, mert magukat sem fogták fel igazán.

Meddig tart a szerelem? 1 hétig? 1 évig? Mi történt a világgal?

Megtanultuk a leckét, most már lépjünk tovább, keressünk igazi megoldást. Ezért is írtam ide. Sokáig el lehet vegetálni és megadóan várni a sorsunkat csak e közben pusztul a közérzet és ez meg is látszik. Az ember addig nem hiszi el, hogy egyszer csak betoppan a végrehajtó és kiutasít a lakásodból, amíg be nem toppan a végrehajtó.

Azokat a nőket sem értem, akik nem a pénz miatt és nem a harmóniaigény miatt, hanem totálisan ismeretlen okból egy bunkó mellett kötnek ki, aki rongyként bánik velük (lehet, hogy pont emiatt, mert van bennük egy ilyen perverz igény, hiszen elég népszerűek a Szürke árnyalatos baromságok) akár mindent felrúgva. Még mindig a bunkó, a tahó a nyerő. Az ősférfi. Már ha ez az.

Nyilván ha az előbb felsoroltak nem játszanak, akkor a szexben és a férfi méreteiben kell keresni a magyarázatot.

Azt mondják, minél hamarabb felébredek a realitásokra, annál jobb lesz nekem, annál többet spórolok. De mi van, ha nem fogadom el azt a realitást, ami hazugságon és félrevezetésen alapul? Ez nem lehet a realitás!

Ha egy férfi művelt, szereti a verseket, esetleg olvasott, gondolkodó, ír is, vagy egyéb, vagy csak simán érzékeny, akkor már rögtön homokosnak mondják, főleg amikor azt is hangoztatja, hogy ő igenis tiszteli a nőket, na akkor ott vége - a nőknek nem a tisztelet kell. Akkor csak barátkozni fognak majd veled. Erőtlen, életképtelen hapsiknak ott az ajtó. Az értelem: hátrány.

Szóval: milyen irányba tart ez a mai világ és van e még remény az átlagkeresetűeknek...? Bocsánat, ha hosszú lett, ez most csak így kiszaladt belőlem. Köszönöm, ha megjelenik.

Gábor

 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://csajokespasik.blog.hu/api/trackback/id/tr5512274575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása