„A negyedik találkozón, amikor komolyra fordítanám a szót, bevallja, hogy van egy gyereke. Talán azt várta, hogy elriaszt ezzel” - Posztolónk a legutóbbi szakítása óta úgy érzi, átok ül rajta, mert az első találkát ritkán követi második. Pedig van saját lakása, tűrhető melója, ráadásul Mérleg.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! 29 éves férfi vagyok. Nem tartom magam különösebben jóképűnek, már egyszer megkaptam, hogy olyan az arcberendezésem, ami kevés nőnek jön be. Ezt nem részletezte az illető. Tudom, hogy nem vagyok olyan, aki nagyon vonzó a nők szemében, de már voltak barátnőim, tehát annyira nem lehet vészes a helyzet. Van diplomám, tűrhető munkahelyem, juttatásokkal, és saját, tehermentes lakás. A találkozók többségén meg is tudom nevettetni a nőket, de sokan még így is, az első után felszívódnak. Amelyik korrekt, megmondja, hogy ne erőltessük, de ettől a lényeg nem változik. Nem látnak bennem fantáziát. Nem vagyok alacsony, se elhízott, se ápolatlan.
A belsőm: őszinte, halk szavú, közvetlen. A csillagjegyem Mérleg (azért írom, mert sokan kérdezték, és nem tudom, mit vonnak le belőle, de leírom most is) Néha elfelejtek dolgokat, de utána észbe kapok és bepótolom. Szeretek nőkkel előzékenyen és lovagiasan bánni, ezt sokan régimódinak tarthatják. Szeretem a másikat meghallgatni. Ami a kevésbé jó tulajdonságaimat illeti: napi 5-6 szál cigi, az egészségesnél több adag kávé. Alkohol: alkalmi ivó vagyok, akkor sem a sárga földig.
Prioritás: hosszútávú monogám párkapcsolat (később, a megfelelő személy esetén, család). A legutóbbi barátnőm kidobott 1 év után, más miatt, azóta hordozhatok valamit magamon, mert szinte az összes randim sikertelen. Létezhet olyan, hogy valaki olyasmi miatt taszítja a nőket, ami nem külső ok? Rágörcsöltem erre, de úgy gondolom, hogy ha már esélyt sem kapok, hogy bizonyítsak, el se lehet kezdeni. Azok a nők is, akik nálam csak kicsivel fiatalabbak, a Carpe diem- hozzáállást keresik a férfiban, és ők is így élnek, de ezt soha nem tudtam elfogadni. Sokan összekeverik az életöröm és a mának élést a gátlástalansággal, könnyelműséggel és azzal, hogy ez a szólás mindenre feljogosítja őket. De ez a világnézet nem egyenlő a felelőtlenséggel. Dolgozni sem azért jár az ember, mert szereti, vagy nem szereti, hanem mert muszáj és gondolni kell a jövőjére.
Az bánt a leginkább az egészben, hogy amit ők eldöntenek az elején az úgy lesz. Ha én nem hajolok meg az akaratnak, akkor csak vergődöm velük, amíg ők már rég eldöntötték, még mindig azt válaszolják, hogy nem érnek rá... És rajtam múlik, hogy rájövök-e a nem-válaszból, hogy mi van. Én megtisztelem őket a nyílt őszinteséggel, ugyanúgy elmondom a pozitívumokat, mint a negatívumokat, sosem fényeztem magam, akkor cserébe hasonló gesztus azért elvárható.
*
Még a végére egy eset: volt egy hölgy, 36 éves, addig jól elvolt velem, élvezte a társaságom. Lovagias voltam, mindenhol én álltam a számlát. A negyedik találkozón, amikor komolyra fordítanám a szót, bevallja, hogy van egy gyereke. Talán azt várta, hogy elriaszt ezzel és így finoman leráz (talán ez volt a cél), mert talán felállok és elmegyek,... mire azt mondtam neki, hogy nem zavar, biztos megértjük majd egymást... erre meg azzal jött, hogy csak azért mondom ezt biztos, mert ezt akarja hallani, meg mást nem tudok... aztán végül ő mondta ki a nemet, hogy hagyjuk az egészet. Már nem érte meg neki folytatni, ha adnia is kell valamit. Most ki érti ezt...? Nem tartom magam se Bétának, se lúzernek, de a nők néha elérik ezt bárkinél.
Köszönöm az építő kritikákat (is)!
L.
