„Azt is érzem, hogyha nem lenne ilyen velem néha, nagyon jól kijönnénk. Meg akarom érteni, miért bunkó” – a pasi a haverok előtt játékszernek használja a barátnőt, aki a végsőkig kitart, mert amikor kettesben vannak, egész jó fiú. Talán csak így akarja megmutatni, hogy őt nem korlátozza egy barátnő.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A dolog ott kezdődik, hogy a stílusába szerettem bele először (de nem abba a stílusába, amit néha mostanában nekem produkál). Egy baráti kapcsolat volt eleinte. Bőbeszédű férfi, aki megtalálta helyét a világban, kifinomult egyéniség (az elején azt hittem, nem a lányokat szereti, mert vannak gesztusai, de erről később meggyőződtem, hogy az csak felvett póz).
A probléma: az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő, hogy amikor elmegyünk másokkal valahova, lekezelően beszél velem a barátai előtt, csípős poénok... - és gyakran tudomást sem vesz a válaszaimról. Utálom, amikor azt mondja, „Pattanj, asszony, hozz egy sört”, mert nem ilyen! Nem bunkó. Arcokat vág és feltételekhez köt bizonyos dolgokat, olyanokhoz, amikről tudja, hogy nem tudom teljesíteni.
Amikor kettesben vagyunk, egész máshogy viselkedik. Ez a szereplési vágy, vagy csak így akarja megmutatni, hogy őt nem korlátozza egy barátnő semmiben. Mehetne ezekre a találkozókra egyedül, de ő ragaszkodik hozzá, hogy én is vele tartsak. De minek? Hogy így bánjon velem mások előtt? Volt, hogy felhívta magához pár barátját, majd veszekedést provokált velem, direkt, teljesen ok nélkül. Ő gondolom viccnek vette. Arra is gondoltam, hogy ez az egész arra megy ki, hogy így szabaduljon meg tőlem, és én ébredjek rá, hogy önként a lábtörlője lettem.
Viszont vannak normális pillanatai. Tud rendes lenni, és amikor ezeket elmondom neki panaszkodva, azt mondja, hogy ugyan már, csak viccelt, ilyen a stílusa, ne szívjam mellre... Megingat, amikor kedves velem. El lehet rám mondani sok mindent, hogy éretlen vagyok, és hogy álomvilágban élek, mert nem lépek le tőle. A külsőmre is el lehet mondani, hogy messze vagyok az átlag szépségtől, de mindenkiről fel lehetne ezer okot sorolni, amiben nem tökéletes...
Magamnak való vagyok, és kicsit ő is, nem egy tipikus szépfiú, viszont ezért pont az esetem, ezért érzem, hogy mások előtt valamiért megjátssza magát. Azt is érzem, hogyha nem lenne ilyen velem néha, nagyon jól kijönnénk. Meg akarom érteni, miért bunkó velem mások előtt. Működne ez a kapcsolat, ha engedné.
Az dolgozhat benne, hogy „mindenkit szeretne, de senki sem elég jó” (?). Lehet, hogy idővel magától elsimul a tucatnyi probléma, persze a sebek maradnak. Nincs tökéletes kapcsolat. Szeretném, ha egyszer feltétel nélkül elfogadna – ahogy én őt. Ő már elmúlt 30, tehát nem hiszek abban sem, hogy ennyi idősen megváltozhat.
