„Hallom, hogy húszéves emberek, akik javában még maguk is gyerekek, belevágnak a gyerekvállalásba, aztán mindenki csodálkozik, amikor később válásra kerül a sor” - amikor egy haldokló kapcsolatban a felek azt képzelik, hogy majd egy gyerek megoldja a problémájukat, az a legnagyobb önbecsapás.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Olvastam egy cikket, amiben olyan embereket szólaltattak meg, akik megbánták, hogy gyereket vállaltak. Az lenne a kérdésem, hogy amikor belevágtak, mégis mit gondoltak, mi lesz? Kibújik az a gyerek és onnantól semmi dolguk, ő majd mindent megold? Amíg még kicsi, elgügyögünk vele, nesze a kaja, aztán nézd a tévét és kuss, ...Aztán ha már nagyobb lesz, nem fogadjuk el, hogy saját személyisége alakult ki, ami legtöbbször bizony problémás, hiszen a határait feszegeti, keresi a kibújási lehetőségeket, így ismerkedik a világgal: mert az a korszak erről szól. Erre fel kell készülni.
Maga az felháborító hogy ez cikktéma és nyilvánosságot kaphat, de a legmegdöbbentőbb az alatta lévő egyetértő kommentáradat! Az ilyen cikkeket ugyanazok a befolyásolható divat megszállott idióták írják, akik a „40 fölött érték csökkent áru vagy” - típusú hazug módon ferdítő, egysíkú és idealizáló baromságokat.
17 év után összefutottam egy régi ismerősömmel. Beszélgettünk egy jót, vagyis addig volt jó, amíg el nem kezdett a gyerekeiről panaszkodni. Megjegyeztem, hogy a gyerekvállalást is valamilyen alkalmassági tesztnek kéne megelőznie, mert egy fiatal felnőttnél is már meg lehet állapítani, hogy idegileg alkalmas lenne-e rá, bár tudom, hogy a jelenlegi szabadelvű környezet nem a felelősségvállalásnak kedvez. Kérdeztem őt is, hogy miért vágott bele annak idején, ki kötelezte rá...? Azt mondta, hogy hát az asszony ragaszkodott hozzá. Itt a baj. Úgy vitatkoztunk, mintha nem is telt volna el ennyi idő, mintha 17 évvel ezelőtt lettünk volna. Mondtam, hogy pszichológiai tesztet kéne kitölteni, amiben benne lenne, kérdésként, hogy: a gyerekvállaló ugye tisztában van azzal, hogy ez a valami fel fog egyszer nőni és a nyugalom megzavarására alkalmas lesz?
Nekem sajnos nem lehet gyerekem, ezért akadok ki a hasonló témákon, és olyan sokat látom, hallom, hogy húszéves emberek, akik javában még maguk is gyerekek, belevágnak a gyerekvállalásba, aztán mindenki csodálkozik, amikor később válásra kerül a sor, és kezdődik a gyerek ide-oda rángatása, akinek az élete emiatt tönkre fog menni. A becsúszott gyerek fogalmától meg a falra mászom: számtalan védekezési mód létezik már, ne játszunk az életekkel. Ennek a másik verziója, amikor egy haldokló kapcsolatban a felek azt képzelik, hogy majd egy gyerek feldobja és megoldja a problémájukat, minden más lesz tőle. Egy frászt! Ez a legnagyobb csapda.
Köszönöm annak, aki elolvasta:
Kati.