Ha alkohol hatása alatt csalnak meg, az még nevezhető botlásnak, ha mentségnek kevésbé, hiszen gázolásnál sem mentőkörülmény, ha a sofőr ittas volt, attól még nem támad fel az áldozat. Levélírónk ugyan megbocsátotta a barátnő kis kilengését, de tudat alatt valahogy mindkettejükben maradt némi tüske, mert azóta megromlott a viszony.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Régebben sok olyan nő volt a környezetemben, akik azért léptek félre, mert kellett egy örömteli óra, hogy valaki-bárki megdicsérje őket, bókoljanak nekik, előnyeiket kiemeljék, mert bizony ez otthon már elkopott. Akkor őket nem tudtam ezért hibáztatni és elmarasztalni, amikor azt mondják, hogy ha felkínálják magukat, még őket is elviszik (középkorú nőktől hallottam) de az már képmutatás, hogy előre eltervezi, előtte meg egy órával a párját szerelmesen ölelgeti. Így közös jövőt nem lehet tervezni. Abban nem hiszek, hogy egy csók nem megcsalás, mert onnan már csak egy lépés a többi: ha felmegy a srác lakására és odaadja magát, az már több egy botlásnál.
Fiatalon nem zavart, ha megcsaltak, mert nem is kötődtem hozzájuk, mert én is fiatal voltam és tudtam, mit jelent ez és meddig tart, de már a harmincas éveim közepén járok, és természetesen sokat változtam.
Annyi történt, hogy a barátnőm, akivel három éve vagyok, év elején megcsalt. Nem lebukott, hanem bevallotta. Én ( azt hittem) túltettem rajta magam, nem drámáztam, előfordul, ösztönlény az ember... éltünk tovább, ahogy addig. De amióta ez kiderült, mintha fokozatosan csökkenne iránta az érdeklődésem. Ritkán veszem komolyan. Nem érzek haragot amiatt, hogy félrelépett, vagy talán csak tudat alatt dolgozik a dolog. Nem utáltam meg, vagy ha van valami konfliktus, akkor nem emiatt, nem rángatom ezt elő, gyakran teljesen el is felejtem. De valamikor engem is meglep, mennyire taszít pár dolga, ingerlékenyebb lettem vele. Bevallom, néha örülök, ha nincs itthon. Korábban, ha terveztünk valami programot, örömmel mentem vele, most már kötelességnek érzem. Előtte életem egyik szerelme volt.
Mit tudok tenni az érzés ellen? Hogyan dolgozzak ezen? Megbocsátottam neki, mert direkt nem jövök össze eleve zűrös hátterű nőkkel, és ő nem az a fajta, aki zsinórban megcsalna.
Megbocsátottam neki, épp ezért nem tudom, mi ez velem. Valami eltört. Ő visszaszokott azóta a cigire és ingerlékenyebb lett. Nem akarom felrúgni az eddigi életünket egy ilyen miatt. Lehet, hogy nem is emiatt van, ami van, hanem az évek miatt... ami volt, elmúlt? A megcsalás nem az ágyban kezdődik, hanem talán ott, amikor másvalakit beenged az életébe és közösséget vállal vele - egy férfibarátjával ment félre, egyszer találkoztam is vele - mert akkor már érzelmek is kötik. Kezdetben csak baráti beszélgetések, panaszkodás-meghallgatás, aztán elmélyül a dolog, szinte észre se veszik. A botlás az, amikor ital hatása alatt csalnak meg, az nem tervezett, persze ez sem mentség, mint ahogy gázolásnál sem mentség, ha ittas volt a sofőr, attól még nem támad fel az elgázolt. Az sem mentség, ha utána még a nevére sem emlékszik, sőt, még súlyosabb talán, hogy egy idegenre szorult rá. Ha nincsenek közben érzelmek, csak pillanatnyi hév, az mentség? Megbocsátottam, mégsem így érzem, nem tudom, hogy amiatt van-e, amit tett, vagy más van a háttérben.
