„Amikor már annyira megbánt, hogy teljesen elnémulok és magamba zárkózom, akkor is csak néz, majd annyit mond, „hagyd már abba!” - a csávó igazi hangulatember, mindössze egy hét telik el két teljesen ellentétes kijelentése között. Az egyikben kilátásba helyezi, hogy majd egyszer megkérné a csaj kezét, a másikban pedig azt mondja, igazából nem is illenek össze.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
23 éves vagyok, a barátom 27, fél éve vagyunk együtt. A mi kapcsolatunk úgy indult, hogy az első találkozó után sokáig nem írtunk egymásnak, gondoltam, hogy ha érdekelném, nyilván ő írna. Később kiderült, hogy egyszerre gondoltuk ugyanazt, és ez volt az akadály. A lényeg, hogy összejöttünk. Ő elég nagy darab és egy kis fölösleg is van rajta, csak azért írom, mert nekem mindig a nagyobb testű férfiak jöttek be. A fölöslegén állandóan dolgozik. De egész más zavar: 1 hét telt el e két mondata között:
- Megkérném majd a kezed.
- Úgy érzem, hogy nem illünk össze.
És ez annyira kétségbe ejtett, hogy most nem tudom, mit csináljak. Két teljesen ellentétes értelmű dolgot mondott, köztük kevés idővel. Mostanában már nem kedveskedik nekem, megveszi, amire szerinte vágyom (ezek apróságok, nem nagy beruházás) de a korábbi gyengédség már nagyon ritkán jön elő. Amikor már annyira megbánt, hogy teljesen elnémulok és magamba zárkózom, akkor is csak néz, majd annyit mond, „hagyd már abba!”
Többet ne is várják tőle? Viszont állandóan tőlem várja, hogy gyengéd legyek, és én jelezzem igényemet, ha össze akarnék bújni vele. Ebbe már lassan belefáradok. Ő kevés dologra hajlandó magától, nehezen mozdul, érdektelen, nem képes előre tervezni sem. Aztán egy darabig újra kedves. A közös jövőről már egyre ritkábban beszélünk. De többször elmondta, hogy ha bejön, amit tervez – ezt nem részletezném - akkor velem tervezi az életét, velem maradna. Csakhogy ez nem előre tervezés, hanem várakozás.
Ezektől az ingadozásoktól eltekintve, jól meg vagyunk. Van jó oldala is: van, amikor magától felhív, azonnal reagál, érdeklődik felőlem, jó programokat szervez. De amikor olyanokat mond, hogy nem tudja, hogy szeret-e, akkor sírni tudnék.
