„Olyan nővel sem találkoztam még, akit a részvét, meg az együttérzés ennyire megzavart volna” - a harmadik randin a nő kiönti a lelkét, majd azt mondja, inkább nem akar semmit, mert Levélírónk ezek után már biztos csak szánalomból lenne vele. Egy nő, sok kérdőjel.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Mi van akkor, ha valakinél az „önbizalom-növesztés, második-harmadik randin egyből szex, önmenedzsment, szintemelés” és az összes többi szép varázsszó mit sem használ? Ha sokat beszélek, az a baj, ha keveset, akkor az, ha bókolok, akkor meg amaz, ha sms-t küldök, az is baj - mint a kérdésemből, ezekből is látszik, hogy próbálkozom. A legutóbbi kapcsolatom néhány évig tartott, amikor szakítottak velem és gyakorlatilag a harminchoz közel mindent elölről kellett kezdenie egy olyan embernek, akinek az ismerkedés nem az erőssége. A legutóbbi barátnőmmel is a véletlen hozott össze, nem sokat tettem az ügy érdekében, csak jelen voltam, a dolgok pedig történtek.
Még nem adtam fel, és minden tanácsra nyitott vagyok, mi az, amit nem próbáltam még ki? Fiatalabb fejjel is így gondolkodtam, és nem élvezem az önmegtartóztatást, ami sajnos nálam magától is működik jelenleg. Teljesen elbizonytalanodtam. Arra is gondoltam, hogy mi lenne, ha fizetnék a szexért egy nem hivatásosnak (vannak ilyen oldalak) de erről mindig lebeszélem magam, mert magam előtt, rám nézve megalázó, hogy ide jutottam. A külsőmön nincs semmi szokatlan, teljesen átlagos vagyok, átlag értékrenddel. Nem érzem szükségét, hogy ezen javítanom, fejlesztenem kéne. Összeszorított fogakkal, de elviselem ezt a sikertelenséget, mert a remény hal meg utoljára.
Volt egy lány, akivel a harmadik randevúig eljutottunk, elmesélte az egész életét, miket élt meg, mennyit szenvedett.... Én hallgattam, ahogy kell, együtt éreztem vele. Végül azzal vált meg tőlem, hogy én csak megsajnáltam őt....és szánalomból neki nem jó, nem kezdene bele, így neki nem fog működni (?!) Erre nem számítottam ….és olyan nővel sem találkoztam még, akit a részvét, meg az együttérzés ennyire megzavart volna. Agyban megkérdeztem magamtól, mi lehet a valódi problémája? Azzal mit is akart valójában, hogy elmondta ezeket? Hogy hallgassa meg valaki? Aztán emiatt ejt? Akkor minek mesélte el??
Tudom, nem könnyű kérdések, de legalább pár válaszra számítok, elsősorban azzal kapcsolatban, hogy mit csinálok rosszul (vagy épp túl jól) ?
Ádám
