„Ha szakításra szánnám el magam, akkor hogyan tegyem úgy, hogy a munkahelyi kapcsolatunkat ne érintse, illetve megmaradjon a korábbi szinten?” - kollégával kavarni nem okos húzás. Erre Posztolónk is rájött, habár egy kicsit későn.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Tisztelt Blog! Kényes helyzetbe kerültem, és szeretnék mihamarabb megoldást találni rá. Úgy másfél éve munkahelyet váltottam, ahol megismertem egy férfit. Sokat beszélgettünk és nagyon kedves, segítőkész volt velem. Ő valamilyen szinten a felettesem is, úgyhogy nekem is kedvesnek kellett lenni vele. A lényeg, hogy összejöttünk. Eleinte vonakodtam tőle, főleg azért, mert a munkahelyi kapcsolat nem egy fenntartható viszony, de mindmáig sikerült minden kolléga előtt titokban tartani a dolgot. Bent alig szólunk egymáshoz, legfeljebb chat-elünk.
Külön jövünk be, külön távozunk. A kialakult helyzet az én munkám is, természetesen nem függetleníthetem magam ettől. Előtte volt pár olyan férfi az életemben, akik rendszeresen naivnak néztek és / vagy kihasználtak, vagy megcsaltak, abban bízva, nem derül ki. Tettünk egy próbát.
A kapcsolatunk ma úgy néz ki, hogy már nem járunk el sehova, nála ülünk. És minden alkalommal ugyanaz történik: főzök neki valamit, aztán nézzük a tévét. Nem ahhoz ragaszkodom, hogy vele csak a szórakozásról és a szexről szóljon mostantól minden, de nekem egy kicsit aktívabb élet lenne a jó. Állandóan fáradt. Nem szeret beszélgetni, inkább egy elhasznált feleségnek érzem magam mellette, már most.
Azt mondtam neki egyszer, hogy felmegyek hozzá, de ezúttal nem főzök. Mire ő azt mondta, ha nem főzök neki, minek megyek fel? - ez viccnek is felfogható lenne, de én nem tudtam annak.
Őszintén elmondtam neki, hogy mit kifogásolok, tehát elvileg tudja.
Ő is elmondta a véleményét, már hogy ez neki így jó. És én csak a problémákat keresem... Ha szakításra szánnám el magam, akkor hogyan tegyem úgy, hogy a munkahelyi kapcsolatunkat ne érintse, illetve megmaradjon a korábbi szinten? Tudom, hogy sehogy sem lehet szépen szakítani, legfeljebb közös megegyezéssel, de most még könnyebb helyzetben vagyunk, hiszen nem élünk együtt.
