….de ha a nőnek, akkor az már zavaró tényező. Levélírónk arról panaszkodik, hogy amint elmondja, hogy van egy lánya, az urak lelécelnek, főleg akkor, ha nekik is van gyerekük. Ellenben őt nem zavarná a másik fél gyermeke, de úgy látszik ez fordítva nem működik.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Azért jegyzem meg mindezt, mint tendenciát, mert már három alkalommal is előfordult velem. Van egy lányom, viszont egyedül vagyok és ismerkedek. Az úriemberrel minden rendben halad, egészen addig, amíg el nem mondom, hogy van egy lányom. Erre ő lelép, vagy szépen leépíti az ismeretséget. Amúgy neki két gyereke volt. Ellenben engem nem zavartak az ő gyermekei, de úgy látszik ez fordítva nem működik. Hogy is van ez? Nem más volt az ok, hogy egyéb miatt léceltek le, ugyanis utólag kiszedtem belőlük, hogy mi volt a hibám „hadd javítsak rajta” és ekkor mondták, hogy mi.
És ez olyan „hiba” amin ugye nem tudok változtatni a kedvükért. Szeretném meglátni a férfiakban a férfit, és azt kell mondjam, nem irigylem azokat, akik most akarnak párt találni ebben a korosztályban. A duci nőket egyből bekategorizálják a legalsóbb szintre, aki meg vékony, az anorexiás gebe, kilátszanak a bordái, így éppúgy taszító nekik. Azt veszem észre, hogy ebben a korosztályban az „Átlagos” azt jelenti, hogy tökéletes. Én átlagos vagyok, nem tökéletes, se nem duci, se nem gebe.
Szóval, hogy is van az, hogy én elfogadom a másik gyerekét, de ha nekem van, akkor elfogadásban ne is reménykedjek? Ez így minősíthetetlen. Nem mondtam semmit, nem nekik kéne nevelni, vagy foglalkozni vele, vagy egyáltalán bármi efféle. Ha úgy van, nem is találkoztak volna, majd én jártam volna hozzá... bármire nyitott vagyok, de alkupozícióig el sem jutunk!
Végezetül egy szintén nem túl lelkesítő eset, amivel talán, más formában, más hasonló korú nők is találkoztak: Nemrég egy ismerősöm lánya, amikor átjöttek hozzám, megkérdezte tőlem, hogy kérdezhet-e valami intim dolgot? Na, én igent mondtam, felkészültem nagy életbölcsességekkel, amit egy érett nő a fiatalabbnak átadni tudna, és mindenre fel voltam készülve, csak arra nem, amit valójában kérdezett, finoman körülírva: élek-e még szexuális életet ebben a korban? - köpni-nyelni nem tudtam, megmondom őszintén. Nincs rajtam felesleg, sokat teszek is ezért, az arcom sem ráncos, de ezután odaálltam a tükör elé. A negyvenes éveim elején járok, mások szerint 5 évet bármikor simán letagadhatok. Napokig ezen rágtam magam. Nem bántásnak szánta, és nem a hiúság beszél belőlem most, inkább egy kis csalódás. Betalált vele és emlékeztetett arra, hogy nekem is, mint mindenkinek, évről évre kopik a fénye. De amikor azt tapasztalom, hogy az uraknak nem a külsőmmel van problémája, hanem a gyerekem létével, akkor az egy új kategóriát nyit – egyben szűkíti a lehetőségeimet, sajnos.
Szép napot:
K. D.
