Amikor az anyagiakkal nem túl bőségesen megáldott hölgy azt látja a környezetében, hogy a barátnői többsége már el van jegyezve, valamelyik meg már gyereket vár, vagy gyereke van, úgy érzi, lemarad valamiről, és akár így, akár úgy, mindez neki is kell. De van-e rá elég lóvé? Posztolónk épp kimászott a gödörből és megállapította, hogy a szegénységhez is szerencse kell.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A blogot figyelve két nagy általános véleménycsoportot látok elkülönülni:
a./ a nők pénzéhes prostik és érdeklények,
b./ a pasik agresszív, ösztönből cselekvő lúzerek.
Én viszont azokat keresném, akik valahol középen helyezkednek el, vagy távol e két kategóriától. Persze kérdés, léteznek egyáltalán ilyenek?
Beszéljünk egy kicsit az anyagiakról, hisz mindenki érdekelt ebben, úgy hiszem. Sajnos valóban tény, ha nem vagyunk legalább megélhetési szinten, minőségi párkapcsolat sem jön létre.
Nem azért, mert a másik ne kívánna, hisz a működő kémia nem pénzfüggő, hanem mert mi nem leszünk hangulatban ehhez. Mert akit intenzíven, napi szinten áthat a szegénység, az meglátszik rajta. Tudom, mert több évig voltam ebben a helyzetben. Azt mondják, a szegénység nemesít, de ez a legnagyobb marhaság a világon. Mitől nemesítene? Nem, ha nincs lóvéd az önfenntartásra sem, az szopás. Mivel tudom, miről beszélek, mindig felhúzom magam, amikor habzó szájjal ugat egy politikus jellegű, vagy akárki valaki a tévében a szegénységről úgy, hogy közben sosem volt része benne.
„Aki szegény, az ne szaporodjon” - hányszor hallottuk már. De van benne valami. Miért is? Nem azért, mert biológiailag alkalmatlan rá, hanem mert neki is, és a gyerekének is szenvedés lesz a nélkülözés, amikor alapvető dolgokat sem tudnak megvenni. Az áldott állapot olyan körülményeket igényel, amikor tökéletes nyugalom teremtődik az anyuka körül, és nem rohan a pénz után, mert ekkor fontosabb dolga van annál, hogy egy cégnek profitot termeljen.
Tehát pénznek már eleve lennie kell ehhez a projecthez. De könnyű ezt mondani. Mert amikor azt látja az anyagiakkal nem túl bőségesen megáldott hölgy a környezetében, hogy a barátnői többsége már el van jegyezve, ott csillog a gyűrű az ujján, valamelyik meg már gyereket vár, vagy gyereke van, ilyenkor érzelmi túlsúly keletkezik benne, úgy érzi, lemarad valamiről, és akár így, akár úgy, neki is kell mindez. A mód megvan rá, pénzbe se kerül (legalábbis előállítás közben nem, utána lesznek csak költségek).
Lakik az utcánkban egy fiatal nő, és még sosem láttam mosolyogni. Vagy hogy bárkivel is beszélgetett volna. Csinos, de még sosem láttam nála, hogy pasi járt volna. Valószínűleg igazságtalannak érzi a helyzetét. Vagy átlátott valamit és belerokkant. A háza kicsi és lepusztult, azt sem tudom, mikor költözött oda, egyszer csak megjelent. A redőnyeit sosem láttam felhúzva. A füvét a ház előtt nem nyírja. Mintha feladta volna. Mi lehet az ő sztorija...?
Az a baj, hogy életünk döntő dolgai sajnos tényleg a szerencsén múlnak, csakúgy mint az, hogy egyedül képes vagy e kimászni a gödörből, vagy az, hogy a vágyaid mennyire találkoznak a lehetőségeiddel. Amikor engem elsodort a sz*rlavina, csak tétlenül álltam és semmit nem tudtam tenni ellene, olyan gyorsan történt és olyan sebesen omlott össze körülöttem a világ, hogy fel sem fogtam. Olyan helyeken éjszakáztam, és éltem, amit nem fényképeznének bele a Lakáskultúrába... és nem, a hepiend túlzás, mert nem nyertem a lottón, hanem pusztán a véletlennek köszönhetem, hogy most viszonylag stabil tető van a fejem felett, és bízom benne, hogy egy normális valaki is betoppan majd az életembe. (kérdés: hol ismerkednek a csórók?) De nem most még. Még mindig nem vet fel a büszkeség, annyi történt, hogy csak szintre kerültem, a mínusz 1-ről feljöttem nullára. Tanulság nincs. Mindez nem hangulatkeltés volt, csak privát megállapítás. Nem irigylem azokat, akik tehetősek, csak megállapítom, hogy ugyanúgy megvan annak az esélye, hogy valaki nem az. És mitől függ? Nem a tettektől, vagy tétlenségtől, hanem pusztán a szerencsétől, már a születéstől számítva. (Egy ismerősöm 8 általános végzettséggel három felső kategóriás kocsit tart és tele van pénzzel, pedig egész életében csak lébecolt és ide-oda verődött).
Ha az a sorsod, nem tudsz belőle kikecmeregni, akármennyi erőfeszítést is teszel. Sajnos minden a szerencsén múlik. És ez valahol épp annyira reménykeltő, mint lelombozó.
Ennyit akartam csak: Norbi
