„Tényleg azoknak van igaza, akik azt mondják, hogy a nőkkel lekezelően kell bánni, mert a nemtörődöm pasikra buknak?” - Levélírónk szerint sok nő szemében a tahóság az erő és biztonság szimbóluma, ezért keresik az olyan férfiak társaságát, akik durván bánnak velük.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Életemben először kaptam meg a „maradjunk barátok”-at, de sajnos nem úgy reagáltam, ahogy régebben, mintegy felkészülve hasonló helyzetre, pár variációt már lepróbáltam magamban, mert azt vágtam rá, hogy „szerintem azok se legyünk”. Igen, megbántott és nem esett jól, azt sem akartam, hogy egy percig is lerendezve érezzen engem, s magát elégedettnek... Belőlem úgy látszik hiányzik ez a képesség. Ebben a helyzetben nem lehet úriemberesen reagálni, és az, aki képes ilyet kimondani, készüljön fel a legrosszabbra.
Az ember társas lény, és aki azt mondja, hogy ő teljesen boldog egyedül is, az vagy hazudik, vagy az előző kapcsolatai annyira kicsinálták, hogy tényleg elhiszi ezt. Nincs, ami motiválja, így persze hogy nem hisz már a mesékben.
Velem is sok minden megtörtént, és valószínűleg még fog is pár. Azt látom sok helyen, hogy olyanok vannak kapcsolatban, akik nem akarnak, és olyanok vannak egyedül, akik bármit megtennének egy kapcsolatért.
A legutóbbi barátnő jelöltért mindent megtettem, csak a legjobb helyekre mentünk, háromnegyed órákat vártam rá egyetlen rossz megjegyzés nélkül, és mindent, amit kapott tőlem ő elfogadta ( már bocsánat: de ha elfogadtok valamit, az nem azt jelenti, hogy önzetlenül adták. Miért fogadjátok el, ha már tudjátok, hogy mit fogtok lépni? Hogy semmit nem adtok cserébe? Jó a kérdés? Hány számba vehető választ fogok kapni rá érintettektől? ) Ő végül mégis bedobta a Legyünk barátok - kártyát, ami az összes létező közül a legszánalmasabb.
Ismerkedek neten is, élőben is... nem érzem, hogy erőltetném, csak tényleg szeretnék már egy komoly kapcsolatot, ahol megtalálom a társam. Az egyik lány azt mondta, hogy azért nem, mert csajozógép vagyok (ezt így a fejéből... nem tudom, honnan vette, abszolút nem igaz. De ha egyszer ez van a kis fejében, azt onnan nem távolítod el egykönnyen).
Tényleg azoknak van igaza, akik azt mondják, hogy a nőkkel lekezelően kell bánni, mert a nemtörődöm pasikra buknak? Nem arra, aki udvarias, megbecsüli őket, és tesz értük valamit? És tényleg, sok nőnek mintha bejönne, hogy ha meg vannak alázva és semmibe véve. Vagy ez egy női ösztönviselkedés, mert a nők szemében talán a tahóság az erő és biztonság szimbóluma, és akikért nekik kell teperni. Az önző pasi a nyerő, aki semmibe veszi párját. Láttam már olyat, hogy Alfahím Joe „gyere, ribi” megszólítással hívta szerelmét magához, és az ment is, amúgy igen szép nő volt (minek áll le egy ilyennel – na, ez is jó kérdés). Ilyet még viccből sem mondok.
Aki meg megbecsülné, azon meg át van nézve, kinevetik, erőtlennek és szánalmasnak tartják, mert nem ilyen az igazi férfiállat.
DE az elutasított pasi is jó lesz valamire, megteszi a barátzónában, vagy alkalmi mindenesnek. Ha valaha is nőt akarsz, legyél tahó. A másik, amit még nem értek, amikor valaki – akár nő, akár férfi – állandó jelleggel arról panaszkodik, hogy ilyen rossz, meg olyan rossz a kapcsolata...de ki nem lépnének belőle. Hogy ennek mi értelme?
Szóval, úgy tűnik fel kell venni a mindenbe belesz*rós, lenézős, bunkó attitűdöt, és jönnek a sikerek – de kell nekem olyan nő, aki erre bukik? Mert ez a szolgalélek hozzáállás róla is elárul valamit. Nem vagyok nyámnyila, ki tudok állni bárkiért, de én, így lassan 30 felé, családot akarok egy értelmes nővel, és ezt a tervem sosem fogom elengedni.
Köszönöm annak, aki elolvasta, és annak is, aki valami hasznosat is képes írni.
