„Azt nem tudom, mégis mi az, ami nincs meg bennem. Tudom, mennyit jelent egy olyan nő érintése, csókja és szeretete, akinek fontos vagyok” - Posztolónk változás előtt áll, el fog költözni, új és jobb munkahely is kinéz neki, csak a párkapcsolati rész stagnál.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! 32 éves ivarérett férfi vagyok. Volt több évig tartó kapcsolatom is, alkalmi is, meg is csaltak, s én sem voltam mindig mintapár. A külsőm és az élethez való hozzáállásom alapján senki nem gondolná, hogy bármi problémám is lenne ezen a téren. De az igazság az, hogy jelenleg nincs senkim, és néha az ismerkedést is hiábavalónak látom, fölös energiakidobásnak érzem. És néha szinte a depressziót súrolom a magánytól. Nem egyszer leveleztem szakértőknek mondott illetőkkel, közülük egy átmenetileg sokat segített.
Amikor személyesen találkoztunk, azt éreztem, hogy előtte is megjátszom magam, csak hogy jó benyomást tegyek rá. Észrevette és azt mondta, hogy így nem tud segíteni, és ez talán maga a problémám, hogy megjátszom magam.
Persze, nem kizárólag önsegítő életmódszabályokkal képzelem el az életem, nagyon sok embernél ez a csapda, mert képesek beleragadni, és valahol ezek szerint ki is elégíti őket. A barátaim többsége szilárd párkapcsolatban él, alig tudok velük találkozni. Szeretném magam jobban megismerni és azt egy másik ember mellett lehet igazán.
Azt nem tudom, mégis mi az, ami nincs meg bennem. Tudom, mennyit jelent egy olyan nő érintése, csókja és szeretete, akinek fontos vagyok.
Többnyire ellentmondásos tanácsokat kapok, hogy ne várjak rá..., tegyek érte... majd összejön egyszer...engedjem el..., de könnyű ezeket mondani. Például hogyan engedjem el azt, amitől tudom, hogy a boldogságot jelenti? Azt, ami/aki hiányzik az életemből?
Változás előtt állok, el fogok költözni, új és jobb munkahely is kinéz, többet fogok edzeni, szeretnék új dolgokat tanulni, és fejleszteni magam, szóval vannak terveim, és teszek is érte, hogy változzon az életem. Ám az ismerkedős része valahogy stagnál. Néha gyerekes vagyok, ez igaz, és képes vagyok dolgokat túlagyalni, viszont az évszakonként változó birka türelmemről is híres vagyok. Kíváncsi lennék, hogy az alábbi helyzetben, melyik férfi hogyan reagálna:
- Megbeszéltünk egy találkozót este hétre. 14:00-kor telefonál, hogy lehet, nem lesz jó. Mondom, a lehetre nem tudok tervezni, ezt mihamarabb döntse el. 14.40-kor sms-t (!) küld, hogy bocs, biztos nem lesz jó. Végül 15.00 körül hív, hogy a baj elhárult, mégis jó a hét óra. 16.15-kor ír, hogy bocsánat, de mégsem tud menni. 17.00-kor hív, hogy oké, menjünk, de máshova...
Természetesen mindig van kivétel, de az úgymond normális nők X százalékát már időben lefoglalózzák a mindenben tökéletes férfiak, akik jó időben és helyen voltak + mázlifaktor. Őket a gyereknemzéssel ki is vonják a piacról, nekünk pedig a maradék százalék igényeinek kéne megfelelni.
