„Félek, hogy ha ez így megy tovább, olyat teszek az anyjával, ami csak súlyosbítaná a dolgokat, és néha úgy tűnik, mintha ő egyenesen erre játszana” - az elviselhetetlen anyóst nem lehet kirakni a házból, hiszen pénze van benne, és még a lánya is a végletekig kiáll mellette. Levélírónk már bánja, hogy annak idején belement ebbe, és most szeretne nagyon gyorsan kivergődni belőle.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A barátnőmmel 4 éve kötöttünk házasságot, azóta a feleségem és vettünk egy közös házat. Ő akarta, de az anyja is lakjon velünk. Jól van, engem nem zavar, külön lakrész, ő is beszállt pénzzel. Azóta az anyja szétbarmolta az életünket, és a párom nem látja be.
Az anyja kedve szerint jár be hozzánk, van, hogy ott is alszik, mert olyan magányos szegény. Utasítgat, ugráltat, nemet mondani nem lehet neki, az nem elfogadható, és ez már közel négy éve így megy. Nálam meg betelt a pohár. Példaértékűen türelmes voltam velük, senki nem mondhatja az ellenkezőjét.
Szándékosan provokál ki veszekedést. Ha csak csendben ülök az elejétől fogva és csak nézek rá szó nélkül, ő saját magát húzza fel, pár perc alatt nulláról 200-ra pörög. Mert ha veszekedni akar, akkor fog is, hisz ebben a közegben érzi jól magát. Hazugságokat talál ki, hogy én miket csinálok a lánya tudta nélkül.
A karácsonyunk egy kabaré volt. És a párom nem látja be, hogy itt az anyja a probléma. Mindig kiáll az anyja mellett, amikor a szeme előtt zajlik a velem szembeni nyílt igazságtalanság.
Ha válnánk, ugye a házat el kéne adni. Gondolom, hogy szépen csendben nem lehet elválni. El akarom ezt kerülni, de nem hagytak más választást. És a vagyonelosztásnál annyira kicentizek mindent, amennyire tudok, csak hogy az öregasszony ne örüljön. Most a halálára nem fogok várni, mert az ilyenek 100 évig élnek. A feleségemet nem akarom megbántani és tudja, hogy nem miatta vagyok ingerült, vagyis csak részben, amiatt, hogy kiáll mindenben a hülye anyja mellett, ebben nagyon bűnös, de persze neki nincs más választása, valószínűleg már gyerekkora óta kapja tőle. Ha válnánk, szerintem nem maradna sokáig egyedül: a társaságában, ahova néha elmegyünk, nyíltan csapják neki a szelet, még ha ott vagyok is, ő meg nem állítja le őket, fürdőzik a goromba és ócska bókokban (amikor a környezetemben mesélek erről, sokan nem hiszik el, azt sem, hogy az anyós terrorját képes vagyok elviselni, és mi tart ott még?)
Félek, hogy ha ez így megy tovább, olyat teszek az anyjával, ami csak súlyosbítaná a dolgokat, és néha úgy tűnik, mintha ő egyenesen erre játszana. Van pénze a házban, ezért se rakhatom ki. Hülye voltam, hogy ebbe akkor így belementem. De ki látta ezt előre, addig egészen normális volt velem. És én sem akarok mindenről lemondani, de ahhoz még inkább nincs kedvem, hogy a bíróságon évekig marakodjunk. A feleségemmel nem lehet erről – az anyjáról - beszélni, tabu téma nála, és azt mondja, én látom kifordítva a helyzetet. Na, erről ennyit. Ez sem fog hiányozni. Én abszolút nem vagyok jogi témában jártas, így ha ki akarnak forgatni, akkor így ketten könnyen megtehetik. De ebbe bele se akarok még gondolni.
