Posztolónk szerint bizonyos nők szakmai sikernek könyvelik el, ha vagyonos férfit fognak ki. Ők ezt nem anyagiasságnak vélik, inkább női talpraesettségnek, mert a körülmények megteremtése mindig a férfi dolga, még akkor is, ha a nőnek valójában nincs komolyabb kedve a közös élethez, családalapításhoz pláne.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
üdv,
Van rá egy százasom, hogy ezt biztos nem meritek lehozni.
Én is naponta rendet rakok a fejemben, nehogy elragadjon ez a hipnózis. Annyi férfitársamat látom megalázkodni és hanyatt esni egy értéktelen nő előtt, és olyankor, ha ebben a hipnózisban vannak, beszélni sem lehet velük. Mindenhonnan az dől, hogy tiszteld a nőt. Hát, én most teszek egy kijelentést: én csak azt a nőt tisztelem, amelyik erre okot adott. (Húúú, kimondtam, mi lesz most??). Azt tisztelem, amelyik kiérdemelte, csak úgy alapjáraton, születési előjogként nem jár nekik. MIÉRT JÁRNA? Alapjáraton senkinek nem jár tisztelet, még ha a csapból is ez folyik. Akkor tisztelek bárkit, ha erre okot ad, enélkül szánalmas volna.
„Mindenkinek tisztelni kell a nőket...” - ettől megőrülök. Miért? Ugyanannyit érnek, mint én, ahogy elnézem őket, egy fejük van, két lábuk és két kezük, szinte hasonlítanak hozzám. Ma arról szól a flow, hogy meg kell alázkodni előttük és behódolni, különben bunkó vagy. Ők simán ejthetnek akármiért, de ha fordítva történik, te vagy a legnagyobb szemétláda a környéken... Ki kell nyalni a feneküket, és akkor nagy kegyesen leereszkednek hozzád, ez az alapállás, ha eddig nem jutsz el, ne is álmodj róluk (az utóbbi időben már a bálnák is felvették ezt az attitűdöt, de rajtuk csak röhögni tudok).
Láttam már műkörmös édibédiszörnyet ketrecharcos Godzillaként nőietlenül tombolni. Egy nagyon jó ismerősömet jelentette fel olyanért, amit a buksi fejében talált ki. Aztán jött egy kis kikészítés, befeketítés, meg szétpletykálás, csupa-csupa aranyos nőiségek. Ki az istennek kéne ezt tisztelni??
Találkoztam pár lánnyal, többségüknél lenéző arroganciát, fölényes beképzeltséget tapasztaltam, nagy magasságból tekintettek le rám, már csak a startpisztolynak kellett volna elsülnie és indul a mezőny, minél többet rakjak ki magamból elé az asztalra. Mert itt most nekem kell bizonyítanom. Álljunk csak meg. Miért nekem?? Miért nem ő, vagy haladunk egyenrangúan? Te nem fölényeskedsz velem, és én sem veled, egyáltalán senki senkivel. Előzékeny, udvarias és rendes voltam, ahogy kell, de nem tört meg a jég. Szabályosan ellenségesek voltak velem, és én úgy is éreztem magam. A flegmaságot soha nem viseltem el. És ne háborogjak, persze, hogy én vagyok a bunkó köcsög, aki nem tud bánni a nővel. Egyáltalán mit jelent, hogy „bánni a nővel” alárendelés, megalázkodás, magam fölé istennőként emelés nélkül? Amíg nem láttad még a randika elején a „Na, kápráztass el!” - tekintetet, vagy nem vágták a képedbe azt, hogy „Ne fáradj, nincs sok időm” addig álomvilágban élsz. Volt, hogy a végén én elköszöntem tőle, ő meg szó nélkül elvonult, mint akiben kikapcsolták a beszédfunkciót, vagy nem frissítettek rá : ) nem sajnáltam, annyit sem néztem ki belőle, hogy önálló gondolatai vannak, vagy hogy mitől nem hal éhen... De szépen kifaggatott. Szerintem egy randi nem állásinterjú. Engem nagyon feszélyez az, amikor ahelyett, hogy jól éreznénk magunkat, lazára véve az egészet, az érzelmekre hallgatva, vizsgán érzem magam. A kishölgy felállít magában egy ideált, és te minden esetben fogyatékos maradsz, hacsak nem vagy szuperalfa (akkor mindent eldobva ő fog látványosan teperni). Ha neki vannak igényei, az helyénvaló és ari, ha neked, az udvariatlanság és a legnagyobb aljasság. Aha.
Leírja, hogy ilyen meg olyan férfit keres, olyat is olvastam, hogy mi egy férfi kutyakötelességű elérni valója az életben negyven alatt... ÉS neked mi, bogaram? Beleülni a zsákmányba - és a legdöbbenetesebb, hogy ők ezt az életben való elért teljesítményükként könyvelik el. Miben is különbözik ez a nagyon tisztelni való Hölgy egy vérszívótól? Ők ezt nem anyagiasságnak vélik, hanem talpraesettségnek. Így már ők is elértek valamit. A férfi dolga megteremteni minden anyagi körülményt, még akkor is, ha a Hölgynek nincs is komolyabb kedve a közös élethez, családalapításhoz pláne. Ma különböző jogokat harcolnak ki maguknak, hogy ők igenis függetlenül is érvényesülnek, ők nem csak háziasszonyok, és karrierépítés meg önállóság, meg satöbbi...Hölgyeim, miért nem csináljátok akkor? miért erősítetek rá a hátrányos sztereotípiákra még mindig?
Hiába, mindenki érdekember és az is marad.
Zsolt
