„Azt, hogy „igazad van” és „bocsánat”, nem hallottam tőle egyetlen alkalommal sem. Ő ezeket a szavakat nem ismeri” - Egy végletekig kritikus ember olyan társat keres, akit teljesen uralni tud, és az ellenállás egészen csekély. A nőt nem csak a sótlan vacsora zavarta, amivel meglepték, mert a pasijelölt narcizmusa mindent vitt. Egy kioktató és mindenkit lenéző csávó továbbra is magányos.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok,
Néhány társkereső és ismerkedéssel kapcsolatos fórum és blog után, ahogyan a hozzászólásokat elnéztem, ez az ország tele van Tökéletes Emberekkel, akik mindent tudnak, nagyban osztják az észt, tökéletesen látják és értik a körülöttük lévő világot, mert ők makulátlanok, az ő kapcsolatuk mintapéldás, az aztán teljesen rendben működik, és csak azért vannak most itt amúgy, mert ráérnek. Vagy mert valójában magányosak. Vagy mert ők csak elméleti szakértők. És aki nem úgy látja a világot, mint ők, az egy elvetemült elmebeteg. Leírnám egy élményemet egy Tökéletes Emberrel, valamint azt, hogy miért is nem jöttem össze vele.
Lakása akármelyik aktuális IKEA katalógusba elmenne, feszélyezett rend mindenhol, nem lehet elmozdítani semmit, színben minden megy mindenhez. Papucsot nem hordott, hanem egy erre a célra rendszeresített igen márkás benti tornacipőt, abban járt-kelt. Nekem is hasonlót kellett felvenni az előszobában. Divatosan öltözködött, odafigyelve a részletekre. Amikor leült egy bútorra, érezni lehetett a büszkeséget és elégedettséget, hogy mennyire úgy él most, mint egy kirakatban. Neki ez jelentette a tökéletességet. Engem nem kérdezett, mondta a magáét, elkezdett beszélni, főleg csak saját maga nagyszerűségéről és a többi ember alacsonyrendűségéről, primitívségéről. Innentől számítva nem kellett sok nekem, hogy dűlőre jussak vele.
Amikor először (és utoljára) jártam nála, 10 percet késtem, de tényleg nem többet, és megjegyezte, kétszer is aznap. Ő amúgy otthon volt, tehát nem valahol a hidegben kellett álldogálnia. Leraktam a kabátom egy fotelbe, meg a táskám, ő jött utánam, és szedte fel a cuccaimat, úgy tartotta a kezében, majd precízen megvárta, míg ez a rendetlen nő észreveszi, aztán felakasztotta a fogasra, hogy lássam, hol a helye. Ha letettem valamit a szent asztalának szélére, ő automatikusan beljebb tolta. Amikor igénybe vettem a vécéjét, ahogy végeztem, ő megjelent, és szinte még félig bent voltam, bejött és körülnézett, minden a helyén van e, vagy mit tudom én, nem mozdítottam e el 90 fokkal a vécékefét, vagy nem loptam e szappant... :)
Főzött egy sótlan nem tudom mit, majd utána, szinte még minden edény és tányér meleg volt, mániákusan elmosogatott azonnal. Az összes monológja arról szólt, hogy rajta kívül mindenki gáz, meg gyökér, majd meg kellett nézni vele pár hülye videót, ahol „prolik” nyilatkoztak, és a proli szó ha 5 perc alatt vagy hússzor nem hangzott el, akkor egyszer sem. Ettől konkrétan megfájdult a fejem egy idő után. Aztán újra elkezdett példákat mondani a nagyvilágból „gázos emberekről”, de per pillanat csak egy ilyet láttam magam előtt. És hogy ki fog menni Amerikába, megvannak a kapcsolatai. Jó, menjél. Ott minden jobb lesz neked, imádni fognak. Hogy ő mennyire utálja és nem tudja megérteni az életképtelen embereket, és évek óta maga süti a kenyerét, és ha világvége lenne, akkor is feltalálná magát, bezárkózna és át tudná vészelni egyedül...hasonló hülyeségekkel traktált. Mindenben kritizált engem is, utána meg értetlenül állt az előtt, amikor azt mondtam, hogy szerintem nem illek bele az ő tökéletes életébe, és egyértelműen biztos, hogy nem egymást keressük, és ez nem lerázóduma, hanem látványos TÉNY, amit neki is be kéne látnia, ha olyan masszív az éleslátása meg az emberismerete. És nem fogadta el. Gondolkoztam, hogy milyen nő illene hozzá, és arra jutottam, hogy tulajdonképpen bármilyen, akit ő maximálisan uralni tudna. De az is lehet, hogy könnyebb dolga lenne, ha meleg lenne.
Elkezdett kritizálni, hogy szerinte én miért látom rosszul a világot, és egy csomó olyan dolgot állított, ami meg sem fordult a fejemben. Teljesen azt hitte, kikezdhetetlen, pedig vissza kritizálhattam volna, még igazam is lett volna, de nem tettem, mert nem is tudtam volna hol kezdeni. Értelmetlennek látok minden olyan vitát, ahol egyértelműen nem nálam lóg ki a lóláb. Amikor érezte, hogy bezárkóztam, és nem úgy mennek a dolgok, ahogy elképzelte, hirtelen átváltott egy erőltetett gügyögésbe, geil jópofizásba, amit biztos valami férfimagazinban olvasott, hogyha leakad a nő, akkor így kell beszélni vele, és megenyhül... :)....-Ez volt a csúcs. Nagyon nem állt jól neki.
És vissza mertem utasítani őt. Ezt a főnyereményt. Bánhatom, hogy így elcsaptam ezt a jó partit.... :) Ha ő a férfi tökéletesség, én nem ezt keresem. Belegondoltam, milyen lenne vele kapcsolatban élni, és kirázott a hideg. A mai napig nem hiszi el, hogy passzoltam, és kapok tőle szép kis kritikákat még mindig, hátha ezektől meggondolom magam. Azt, hogy „igazad van” és „bocsánat”, nem hallottam tőle egyetlen alkalommal sem. Ő ezeket a szavakat nem ismeri. Ezeket biztosan csak a megfélemlített, életképtelen, önállótlan prolik használják... Mellette folyamatosan azt éreztem, hogy mindenkit el akar nyomni maga körül, akkor tud érvényesülni. Más szemében a szálkát meglátja, de az ő szemében lévő gerenda nem zavarja. Leveleztünk utána, és megírtam neki, hogy biztos nem egymást keressük, mert én az ő tökéletes és elvárásokkal teli világába nem férek bele, én csak irritálnám őt, zavarnám nagyszerű légkörét...ettől megkímélném. Erre kaptam mindent, hogy én is olyan vagyok, mint a többi nő. Ha a többi nőt is egomániával próbálta levenni a lábáról, és ők sem lettek lenyűgözve, akkor igaza van, én is olyan vagyok, mint a többi (milyen is? Normális? Aki nem szereti, ha lekezelően bánik vele egy műmájer? ) De így is lehet élni, ahogy ő él. Egyedül.
