A 25 feletti nőknél már kialakult egyfajta igényrendszer, határozott elképzelés, hogy kit is akarnak, és ennek főleg a foglalt férfiak felelnek meg. Levélírónk szerint létre jött a férfiaknak egy olyan rétege, akik sikeresek, jóképűek, de épp ezért nem a tartósat keresik. Mi marad hát egy átlagos férfinak, aki stabil kapcsolatban gondolkodik, meg is becsülné azt, mégsem kap olyasvalakit, akit megérdemel, mert a hozzá passzoló nők is följebb nézegetnek.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
A „Ki igazodik el manapság a nőkön?” cím talán túlzó lenne, és nem is helyénvaló, meg rinyálásnak hatna, elég mindenféle általánosítás helyett csak annyi, hogy a legutóbbi barátnőm a szakításunk előtt négy nappal még szerelmet vallott, elmondta, mennyire fontos vagyok neki, aztán jött a nagy bejelentés, hogy itt a vége, már nem is olyan szerencsés neki ez az egész. És ha azt hinnétek, biztos én csináltam eközben valamit, tévedtek, merthogy nem is találkoztunk ezalatt a rövid idő alatt. Hogy ő aztán kivel találkozott, nem tudhatom. Nem is erről akarnék beszélni, hiszen már lefutott ügy. Mostanában más kérdés nyomaszt.
Ahogy újra visszakerültem a piacra, azt vettem észre, mintha a 35 év alatti korosztályban több szingli férfi lenne, mint nő. Ahogy kutakodtam és megfigyeltem a környezetemben élő sorstársaimat, azt szűrtem le, hogy néhány 30as, 40es férfi előszeretettel hangoztatja, hogy nekik egy harmincas nő már nem is kell, mert kifutó széria. Én ezeken csak a fejemet fogom, és azt gondolom, nyilván savanyú a szőlő, persze, hogy ezt mondja, meg főleg büszkeségből.
Az is megdöbbentő, hogy a 30 alatti nők elvárják a karrierista életvitelt, az állandó pörgést, a céltudatosságot, a testi túlmozgást, még akkor is, ha csak játszanak, vagy időznek velük, míg meg nem jön a következő. Ez sem tisztességes, és hogy ez miért nem piszkálja az ő morális értékrendjüket, azt nem tudom - vagy hogy egy barátom egyszerű válaszát szúrjam be ide: „azért, mert nincs nekik”. Olyannal is találkoztam, hogy a mai mércével mérve bombanő volt, és sok mindent elvárt, aztán kiderül róla, hogy jóformán aszexuális, a romantikával meg nem tud mihez kezdeni, nem tudja befogadni. Olyanba is belefutottam, aki csak panaszkodott, de azt nem látta be, hogy az alapvető problémája az, hogy egyszerűen teljesen hiányzik belőle a nőiesség.
A 25 feletti nőknél már kialakult egyfajta igényrendszer, határozott elképzelés, hogy milyen férfit akarnak, és ennek főleg a foglalt férfiak felelnek csak meg. Gyakorlatilag kialakult egy olyan rétege a férfiaknak is, akik sikeresek, fizikailag is jól festenek, épp ezért több vasat is tartatnak a tűzbe, és ők még negyvenen túl is válogathatnak akár. De ott vannak az átlagosak, akiknek kijárna a stabil kapcsolat, alkalmasak is rá, kifejezetten ebben gondolkodnak, ám ők meg inkább a csalódásokat gyűjtögetik, mert a nekik megfelelő, és hozzájuk passzoló nők is följebb nézegetnek, abba nem gondolva bele, hogy az a pasi, akit kinéztek, nem őket fogja választani, vagy csak ideig-óráig, megbecsülni nem fogja, aztán meg jön a sírás. Aztán meg azt mondják, hogy csak kihasználták őket... hát, ott valaki azért csak hagyta magát. Nem tudom sajnálni.
Általában a nők szoktak azon lovagolni, illetve azt hangsúlyozni, hogy nem találnak normális férfit: mi jogosan mondhatnánk ugyanezt, csak fordítva.
Összefoglalva: az, hogy valaki kapcsolatra alkalmatlannak talál valakit, mert álszent, vagy „Ő is olyan, mint a többi”, vagy nem vonzó, vagy felszínes, az legalább konkrétum. Meglátásom szerint egy olyan, szabadabb korban élünk, ahol mindenből nagy a túlkínálat és a boldogságkergetés százfelé viszi a figyelmet, igényeink ezzel egyetemben irreális szintekre emelkednek, így nem látjuk azt, ami nekünk jobb, vagy ami pont megfelelne. Az érzelmi intelligencia mintha visszafejlődőben lenne, vagy ellustulna bennünk. A pártalálás már nem egy könnyed és kellemes elfoglaltság, hanem komoly küzdelem és kihívás.
