„Alapvetően hiányzik valami a gondolkodásából. Most, hogy magát eltartsa, azon sem görcsöl, mert fedezik az ősök” - a csaj folyamatosan hárpiának érzi magát, amikor neki kell felnevelnie a pasiját, olyan alapvetőségekre irányítva figyelmét, minthogy fölösleges dolgokat nem vásárolunk össze, költözéskor pedig nem a kert alapján választunk házat.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! Nem tudom, hogy a kiegyensúlyozottnak nevezett kapcsolatok közé sorolható-e az, amiben benne vagyok, vagy egészen más kategória már, ezért is írok. A barátommal már együtt vagyunk pár éve, hol összeköltözve, hol nem (ennek mindig megvan az oka).
Mindenben meg tud győzni, én sebezhetőbb és befolyásolhatóbb vagyok. Ő is befolyásolható, de másként, inkább a divatingerekkel kapcsolatban befogadó.
Idén még nem dolgozott. A szüleitől van pénze. Azt mondja, addig nem hajlandó dolgozni, amíg meg nem találja a neki mindenben megfelelő helyet, ahol minden klappol - szerintem mindenki ezt keresi, de kevesen találják.
Nem lehet vele tervezni, mert mindenbe belekap, aztán gyorsan egy másik dologba, semmit nem visz végig. Ha erről fúj a szél, erre megy, ha arról, akkor arra... Megvesz valamit, ami később már nem érdekli.
Azt magamtól is elvárom, hogy valaki legyen határozott, így a páromtól is. Tegyen félre pénzt folyamatosan. Ő nálam szerencsésebb, a szülei tudnak neki venni bármit, lakást, de ami most van az már nem jó neki - erről mindjárt bővebben. Volt, hogy felmentem hozzá, és az egészet átrendezte, teljesen funkciótlanul.
Az, hogy mindig az ölébe hullik a pénz, nem segíti azt, hogy normálisan kezelje az anyagiakat. Ne azért akadjunk meg folyton, mert neki újra megtetszett valami, ami csak két hétig tüzeli. Alapvetően hiányzik valami a gondolkodásából. Most, hogy magát eltartsa, azon sem görcsöl, mert fedezik az ősök. Nem törekszik teljes függetlenségre, mert nincs rászorulva.
Most kinézett egy ötezer fős települést, ahova költözni akar. Most van rá pénze, vagy inkább tud szerezni, pontosabban. Elmentünk, megnéztük. A szüleinek is tetszik. A ház közvetlen főút melletti, hiába vidék, nagyon zajos, van a környéken sok egyéb kis utca, legalább beljebb nézegetett volna, ...de nem, ő már kinézte és ezt akarja. Kertet akar, pedig utál füvet nyírni. Gondolom, azt hiszi, én majd örömmel lenyírom helyette.
Többnyire hirtelen dönt dolgokban, amiket később megbán. Próbálom a szüleinek sugallni, de ők: Ó, majd a fiatalok elintézik egymás közt. Azt mondja, vegyük meg, költözzek majd ide én is - így ahogy most írom, ilyen közvetlenül és egyszerűen. De nincs szükségem rá, nem akarom, jól vagyok ott, ahol most, + ez egy komoly és meggondolandó döntés. Ő meg itt csak még jobban ellustulna, a szülei meg nem veszik észre, hogy a kicsi fiúknak csak még jobban ártanak, ha mindenben kinyalják a s*ggét és mindent aláraknak. Még nem láttam őt a szüleivel vitatkozni, mindenben támogatják... azért ez sem egészséges. Ha szólok, hárpia vagyok. De ha nem szólok, akkor meg mi? Mondhatnám, hogy nekem ő a tökéletes a hibáival együtt, de ezek igazából nem is hibák, hanem hiányosságok.
