A csaj egy 8 éves kapcsolatban él, ám a munkahelyén beleszeret egy kajla férfiba, aki szinte mindenben az ő ellentéte, mégis úgy érzi, egymásnak vannak rendelve. Most arra jutott, hogy inkább áthelyezteti magát, mielőtt valami visszavonhatatlan történne köztük.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Jelenleg egy 8 éves kapcsolatban vagyok. A munkahelyemen egy éve van egy férfi (barna haj, barna szem, barna pulóverek, rossz zenéket hallgat, lassú beszédű, nálam alacsonyabb) szinte mindenben az ellentétem, mégis, ha vele beszélgetek, olyan, mintha ezer éve ismerném. Otthon is sokat gondolok rá. Nem tudom, mit eszek rajta. Fiatalabb koromban rá se néztem volna. Nem értem, mik ezek az érzések bennem, néha meg tudnék őrülni. Középszerű, de amikor vele vagyok, mintha a redőnyt húzták volna fel egy sötét szobában.
Amikor céges buli volt, először jött, én meg úgy készültem rá aznap, mint egy első randira. Akkor beszéltünk először mélyebben. Kézfogással búcsúztunk utána, és sokáig nem akarta elengedni a kezem, bennem elindult a folyamat, ezért én szakítottam meg, mert megijedtem (kapcsolatban vagyok, az isten szerelmére!!!).
Más nőnek talán unalmas pasi, de vannak apró gesztusai, hozzá egyfajta egyedi, fanyar humora, amikkel mindig lenyűgöz: pl. amikor a zebrán mindenki átvágtat a piroson, ha kis forgalmú az út, ő akkor is megáll, és mint egy gyereknek, szól nekem, hogy én is álljak meg, majd kézen fogva átmegyünk, amikor zöld. Eltörli az evőeszközt a büfében a szalvétájába, majd automatikusan az enyémeket is. Kuponokat ad. Stb. Ezek a kis apróságok nagyon sokat jelentenek. Vannak helyzetek, amikor félt.
A levelezésünk – már én szégyellem magam – kezd intim lenni, bár neki nagy lépés erről beszélni, akár írásban is. Nem tudom, mi ez, szeretem a páromat, de ő meg olyan hatással van rám, hogy felmerült bennem, inkább áthelyeztetem magam máshova, mintsem történjen valami. Ha olyan lenne, hogy ő kezdeményez, nem tudom, mit mondanék.
Legutóbb megírtam érzéseimet burkolt formában, de nem küldtem el neki, és majdnem elájultam, amikor mindössze pár perc eltéréssel olyan levelet küldött közben, amiben mintha az én kérdéseimre válaszolt volna már, amiket még el sem küldtem neki.
