„Engem nem zavar, ha egy nő sikeresebb nálam, sőt, ugyanakkor én nem tudok helyette gyereket világra hozni, amíg ő karriert építget” - Sokan kitartanak azon állítás mellett, hogy a két nem egyenlő, ám Levélírónk szerint sosem volt egyenlő, nem is lehetnek. Egyik kiegészíti a másikat, így haladhatnak csak együtt harmonikusan, mert mindkettőnek mások az erősségeik. A nemek harca mindig is létezett és a vita egyre csak erősödik.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Ez nem egy hímsoviniszta megszólalás lesz, de sokan talán annak fogják vélni.
Nem tartom civilizációs betegségnek a feminizmust és annak új formáit, viszont azt érzem, hallom, látom, tapasztalom, hogy kiköveteltek egy jogot, amit aztán magukra kényszerítettek, beszálltak a hintába - ami tulajdonképp nem nekik készült -, hogy később a teljesítménykövetelő helyzetekbe belerokkanjanak, esetenként magukkal rántva környezetüket is. És ha ebből generációs örökség lesz, akkor unokáink össze lesznek kissé zavarodva. Én a visszafordulást és a kezdeti harmónia újbóli megszilárdulását, újraépítését propagálom.
Miről beszélek? Példa: Egy volt munkahelyemen egy fiatal, törtető nőci kikövetelt (kinyalt, kimosolygott) magának egy olyan státuszt, ami nem az ő szintje (de az önsegítő könyvek ugye azt szajkózzák, hogy „Meg tudod csinálni”... Nincs lehetetlen... Döntsd le az akadályokat!....Tied a világ!” stb.) Mindegy, megítélte neki a (férfi) vezetőség. Úgy egy éven belül sok mindent tönkretett és majdnem a cég is belebukott a ténykedéseibe, míg kifejezte önmagát. Kirekesztő vagyok, ha azt mondom: „kár volt ezért kirúgni szegényt, hiszen még annyit árthatott volna” (?)
Nem véletlenül csökken a népesség és nem véletlenül ritkulnak, vagy bomlanak fel a családok a fejlett országokban. Hiányzik a képből valaki: az anya és feleség. Az összetartó őserő. Az olyan népcsoportoknál, ahol él még a tradicionális családkép, szinte követhetetlen a szaporulat, mert elsődleges az anya szerepe és helyén van mindenki.
Azon is lehet vitatkozni, hogy lehet-e egyenrangúság, vagy sem, illetve tényleg szükség van-e rá. Engem nem zavar, ha egy nő sikeresebb nálam, sőt, ugyanakkor én nem tudok helyette gyereket világra hozni, amíg ő karriert építget. Sokan azon ugrálnak, hogy a két nem egyenlő. Hogy lehetne már egyenlő?? Sosem volt egyenlő. Mindkettő teljesen más és mások az erősségeik, így tudják segíteni egymást. Se egyiket, se másikat nem kell és nem is lehet elnyomni, vagy a másik alá kényszeríteni, vagy egy szintre emelni.
Születési előjog alapján senkinek nem jár több, vagy kevesebb. Rengeteg dologban a nők sikeresek, és a történelmi társadalmakban mindig is a férfiak irányítottak, ez tény. A férfi és a nő nem ellenség, hanem partner - de nem egyenjogú. A nők nem azzal fognak kiemelkedni, hogy férfiakká válnak, és a férfiak sem azért építenek karriert, hogy elnyomásban, alárendelt pozícióban tartsák a nőket.
Nem ott kezdődik a probléma, hogy a nők ne legyenek agilisek és ambiciózusak, hanem arra akarok kilyukadni, hogy társadalmi szinten egykor megvolt az egészséges egyensúly, amit nem kell felborítani és feláldozni a vadkapitalizmus oltárán, mert az katasztrófához fog vezetni. Mindez tagadhatatlan tendencia, melynek nem a nemek harca a célja, hanem a természetes együttműködés.
