Ha a szexuális varázs és az újdonság érzése csillapodik, de nem váltanak minőséget az érzelmek, a párocska gyakran megijed, majd egymást hibáztatva szakítanak. Ez még huszonévesen érthető is, hiszen akkor még a sírig tartó együttlét nem nagyon téma, de 35 évesen más alapokra kéne fektetni a kapcsolatot, ha az illető nem magányosan szándékozik leélni hátralévő életét.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Üdv,
felfigyeltem mostanában egy szomorú tendenciára, és nem találom valami jó előjelnek.
Nagyon sokan szakítanak pusztán azért, mert elmúlt a szexuális varázs. Nem arról beszélek, amikor eleve nincs meg a kémia, és a szex valójában sosem működött - vagy csak erőltették, vagy csak próbálkoztak, hogy hátha beindul, mert ha barátilag megvoltak, akkor a szex már csak ráadás (de ez egy másik történet) - hanem arról, amikor megvolt eleinte az összhang, a vágyakozás, majd idővel elmúlt... és nem alakult át mássá, ahogy ez normális esetben lenni szokott. Ekkor megijednek és szakítanak.
Mert bizony a szexuális varázslat fényét veszti előbb-utóbb. És ekkor a felek nem érik be sima szétválással, olyan utálat, vagy undor ébred bennük, hogy nem csak egyszerűen szakítanak, hanem egyik a másikat hibáztatja a kudarcért, a vágy elmúlásáért. *
Ezt a távolodást látom körülöttem, illetve személyes példám:
Cirka 1 évet voltunk együtt. Ott vettem észre, hogy valami folyamatosan félre siklik, hogy az összeköltözés lekerült a napirendről. Amikor szóba hoztam egyszer, hogy lehetne lassan, szinte felkiáltott, hogy ne! : )) Az elején ő akarta, én nem akartam, vonakodtam, mert nekem az teljes életmódváltás lett volna. A vége felé egyáltalán nem feküdtünk már le, tudatosan kerülte a helyzeteket.
* Csúnyán fogalmazva: a másik csak dugásra kell, összejön fiú a lánnyal, minden jó egy darabig. Egyszer csak, mondjuk a nő, már kevésbé kívánja az együttléteket. Mégis együtt maradnak: a férfi viszont többet szeretne, jobbik esetben belenyugszik és tematikus filmeken vezeti le a feszültséget, rosszabb esetben a barátnő háta mögött ismerkedik.
Arra akartam kilyukadni, hogy láthatóan mégis minden kapcsolat a szexről szól, mert ha az nem olyan, mint amit egyik vagy másik elvár, vagy elképzel, a kapcsolatnak is befellegzett. De miért nem képes átalakulni később azzá a dologgá, ami nagyszüleinket is összetartotta és rengeteg embert a világon 35 felett? Senki sem tehet arról, ha a vágy csillapodik, és ezért a másikat hibáztatni primitívség. De attól a kapcsolatnak még nincs vége, csak időt kéne adni magunknak, hogy az a másik minőségű szeretet megjelenjen (bár szerintem annak már az elejétől is jelen kéne lennie, de ez én vagyok).
Exem most egy olyan hapsit választott, akit régebbről ismertem már, szét van gyúrva, jó kocsija van, de emberileg egy nulla. Megtalálta a boldogságát. Egy évig ő is megteszi. Aztán majd jöhet más.
