„ Akkor nagyŐ a nagyŐ, ha idomul majd hozzád és felveszi a szokásaidat... Abból lesz nagyŐ, akiből azt csinálnak” - Posztolónk szerint a kommunikációs robbanás áll az átlagos nők túlzásba vitt válogatási hajlama mögött. Az sem vigasztalja, amikor sokan azzal győzködik magukat, hogy a szingli élet azért jó, mert nincs benne felelősség és kötelezettség.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
A baráti körömet tekintve szinte csak két embernek van stabil párkapcsolata, de az ő esetükben értem valahol, mert két értelmes emberről van szó. A többiek vagy azt mondják, hogy nem tudnak nőhöz jutni, mert képtelenek kiigazodni rajtuk, vagy mert élből elutasítják őket. Vagy ha össze is jönnek, hamar megbánják. Valaki azt mondja, ha csak kedvesen pillant rá egy nő, már jobban érzi magát, hiszen a pillantás is egy érintés.
Úgy érzem, egyre kilátástalanabb a helyzet, mégsem akarok úgy kezdeni mondatokat, mint az elkeseredett átlag, hogy „a válogatós nő, mint fajta...” - de valahogy el kell kezdeni. Inkább cizelláltabban teszem fel a kérdést: - Mi lehet az eredeti oka az eltúlzott igényekre épülő válogatás kialakulásának?
Azt vettem észre, hogy jelentősen megváltoztak a férfi és női kapcsolatok.
- gyors kapcsolatok,
- kirakat kapcsolatok,
- ígérgető kapcsolatok.
...Hova lettek az őszinte kapcsolatok? Amik túl vannak az elvárás hegyeken, megjelenik az áldozathozatal és a közös célok. Hangsúlyozom a közös szót.
Mindenkitől megkérdezem, hogy szerintük van-e összefüggés a kapcsolati felszínesség és a jó pár éve zajló kommunikációs robbanás között? Emiatt az emberek önértékelése vagy csökkent, vagy irreálisan megnőtt, és mások (néha idegen mások) megítélése alapján próbálják összerakni magukat és azt megtippelni, mi és mennyi is jár nekik az életből.
Közepes/átlag alatti nők irreális álomképeket kergetnek és azon nyavalyognak, hogy nem találnak normális pasit. Talán mert az elvárásaik sem normálisak, ami nem célravezető számukra. A tökéletest keresik, csak olyan nem létezik: kivéve, ha magad rakod össze. Akkor nagyŐ a nagyŐ, ha idomul majd hozzád és felveszi a szokásaidat... Abból lesz nagyŐ, akiből azt csinálnak. Csakhogy egy vírus működik így, nem az ember kapcsolatteremtés során. ( + Ha benne van egy nő vérében a csavargás, akkor mindenki nagyŐ, ez az egzakt meghatározás rendkívül rugalmas).
A társkeresőkön már kizárólag a fotó és a paraméterek az első, ami számít. Mindegy, csak élő és valódi ne legyél. És ha lerombolod egy nő rólad alkotott téves képét, na, akkor robban a bomba. Belekapaszkodnak képzeletbeli dolgokba, csakhogy ideig-óráig a boldogság érzete járja át őket.
Az a baj, hogy ma több férfi van egyedül, mint nő. Páran azzal győzködik magukat, hogy a szingli élet azért jó, mert nincs benne felelősség és kötelezettség. Vagy ha unod a banánt, kapcsolatban is ismerkedj, sőt, mielőtt szakítanál, már a kapcsolat alatt cserkészd be a következőt. Egyszerűbb, mint megoldani a problémákat. A kapcsolatok értéktelenek, vagy épp ugyanolyan árucikkek lettek, mint a zokni vagy a paradicsom.
Nem akarom a sokat csócsált közhelyet bedobni, hogy bezzeg a régi időkben nem így volt, mert nem tudhatom, és amúgy sem a régi időkben élünk, tök mindegy, mi volt, vagy mi nem. Saját magunkkal mindig megbocsátóbbak vagyunk, még az is, aki egy jó dugásért az egész addigi életét, egész családját dobja, aztán szépen megmagyarázza magának, hogy nem az örökös elégedetlensége és a külvilág nyomása miatt cselekedett úgy, ahogy.
Szóval azt nem értem, miért van ennyi férfi társ nélkül, miközben akarnának? Olyan férfiakról beszélek, akik fiatalok, dolgoznak, jó kiállásúak mégis sorozatosan esnek pofára. Magamat is ebbe a kategóriába sorolom. És válaszokat szeretnék. Tudom, halványulnak a hagyományok, a tévé meg a közösségi média átvette a nevelés és jellemformálás feladatát. Drasztikusabb a probléma, komplexebb kérdés ez annál, mintsem le lehetne rázni annyival, hogy ez nem igaz, mert ezt csak a lúzer pasik hajtogatják, akik mindig a kifogásokat keresik és szétvetítik a sikertelenségüket, amiért csak ők hibásak. Szerintem már rég nem erről van szó.
