Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Sokszor megkaptam már, hogy karrierista vagyok, és – egy nálam okosabb ember meglátása szerint - mint olyannak, sokkal magasabb elvárásai vannak, a nők ezt megérzik, és mivel más területen nem látnak bennem partnert, az anyagiakra fognak összpontosítani, hisz úgy érzik, nem lehet több. Nem fog összejönni egy olyan férfival, akinek alá kell rendelnie magát. Ez úgy hülyeség, ahogy van. Alap nálam, hogy azért valamilyen szinten képes legyen magát eltartani, és az sem baj, ha vannak saját céljai. Ha ez elvárás egyáltalán. Mindenkinek ugyanúgy meg kell tanulnia pénzt keresni, ha nem is az anyagi függetlenség a célja, hanem csak az alapvető életfunkciók fenntartása.

És ha már szóba került, azért egy karrieristának valószínűleg helyén van az élete, minek is érné be egy problémás nővel, amikor tudja, hogy neki a jobb jár? - sokan meg fognak kövezni érte, hogy ezt leírtam, de igaz. A karrierista nők között is épp ezért sok a magányos, vagy a folyton keresgélő, vagy az alkalmi kapcsolatokkal beérő. Én már elfogadtam, hogy karrieristának mondanak, őszintén szólva, ennél súlyosabb bűnöm ne legyen. Mint a hétfői kolléga, én is sokszor éreztem azt, hogy miután szembesültek a jelentkezők azzal, hogy miből mennyim van, onnantól máris nekem kellett átvennem a szórakoztató központ szerepét, és minden azonnal megváltozott. Elvárták, hogy kiszolgáljam és elbűvöljem őket, holott ez előtte nem így volt, előtte teljesen normálisak voltak. Mintha rakétát lőttek volna fel nekik. Miért változtatja meg a nők nézőpontját a másik fél anyagi helyzete, miért nem lehet semleges nekik, hiszen nem sok közük van hozzá. Titkolnom kéne? Bérelnem egy szakadt autót és egy félig felszerelt lakást randicélokra? És csak megerősíteni tudom a dolgot, hogy a harmincas nők a legnehezebb esetek, gyakorlatilag bármelyik korosztály jobb, mint ők. Kiveszett belőlük a megértés és kedvesség, rohadtul cinikusak, ellenben nem szedtek magukra semmi bölcsességet, amit a korukból adódóan elvárna az ember, ők inkább túlértékelik magukat és mindent magukhoz mérnek. A problémájuk lelki szinten ott lehet, hogy pont középen vannak: idősnek nem elég idősek, de már fiatalnak sem fiatalok annyira. Miért megy Magyarországon az, hogy csak kevesen képesek normálisan és méltósággal képviselni és megélni a korukat? Érzik, hogy kellett volna kezdeni már valamit az életükkel, de nem jött össze, vagy saját hibából, vagy önhibájukon kívül. Ha ehhez még hangosak és piásak is, na attól az Isten óvjon mindenkit. Egyszer egy hölgy 1 üveg bor után elmondta, hogy a barátnőjével gyakran csókolóznak,...ő abban bízott, hogy felizgat ezzel a kis kiragadott leszbi jelenettel, de inkább a gyomrom forgott közben. Az is jelentősen megnehezíti a saját dolgukat, ha egy hipszter partykirálynak rakják szét magukat végső elkeseredésükben, aztán tartalmas kapcsolatban reménykednek. Nem tudom, sok nő hol él, de én azt látom magam körül, hogy sok harmincas nő buliról bulira jár, meg tombolni akarnak, bele az éjszakába, ...ettől a kortévesztéstől irtózom. Nem a felelősségvállalásról meg a lemondásról akarok papolni, ezt döntse el mindenki, ahogy érzi, 30 éves korom előtt bennem sem sok volt ebből a kettőből, de valamikor valahogy fel kell nőni - egy működő kapcsolathoz mindenképp. Nem azért akarok velem egyenrangút, mert megérdemlem, hanem mert nem érdemlek rosszat. Mert nem vagyok rossz ember. Ha egy szép hitelmentes ház, normális autó, évi egy nyaralás, és felsőbb kategóriás éttermek olykori látogatása hiperluxus, akkor bocsánat. Lehetetlen elvárás egy olyan kapcsolat, ahol anyagilag mindketten függetlenek vagyunk egymástól, mégis harmónia és összetartás van? Én úgy vagyok vele, hogy a bizalmatlanság ma az emberi erények egyike lett.