„Ő inkább mondvacsinált indokokkal jön, és szidja az „instaribiket”, meg akik a face-en mutogatják magukat” - Szakítás után kevesen törődnek a volt pasijukkal, de szerencsére erre is van jó példa. Levélírónk nem tudja kirángatni exét az apátiából, melybe a szakításuk óta süllyedt.
Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.
Sziasztok! A barátommal két hónapja szakítottunk. Azóta viszont magába forduló és otthonülős lett. Semmi nem érdekli. Kérdeztem, hogy a szülinapját kivel és hol ünnepli, de csak azt mondta, hogy sehol és senkivel. Szeretném, ha ki tudna törni ebből az apátiából, de nem hallgat rám. Ha volt valakinél hasonló probléma, mondjuk hasonló körülmények közti, tehát szakítás utáni helyzetben, hogyan hozta rendbe a másikat? Szeretnék segíteni neki, és megbeszéltük, hogy a barátság marad – amúgy is baráti kapcsolatból lett kapcsolat volt a miénk. Kér tőlem tanácsot, bár ritkán, és akkor elmondom, hogy a helyében kisebb célok elképzelésével kezdeném.
Régebben sportolt, újból megteheti, vagy fejlesztheti egyéb készségeit is. Javasoltam neki, hogy határozza el, hogy hetente legalább egyszer elmegy futni, a környék is alkalmas rá, ahol lakik. Vagy kezdjen el valami újat, ami régebben érdekelte, de nem vágott bele. Akár tanulhatna is valami újat. Ismerkedjen, akár ne is kapcsolati céllal... De ő inkább mondvacsinált indokokkal jön, és szidja az „instaribiket”, meg akik a face-en mutogatják magukat, de azt nem tenné meg, hogy nem nézi őket...de morog: „már csak árcédula hiányzik a képük alól”. Ez csak egy helyben toporgás.
Van egy barátnőm, akit ő is többször látott már, és kérdezett róla... tehát érdekelné... én meg elmondtam, hogy nem jó választás, mert a csaj úgy működik, hogy izgalmasnak találja, ha a párját megcsalhatja, ő arra az érzésre gerjed. Erre rögtön azt mondta, hogy biztos nem igaz, csak én nem akarom, hogy összejöjjön vele. Én meg mondtam, hogy én lennék a legboldogabb, ha találna valakit, de most nem rá van szüksége.
Próbáljon meg elérni kisebb dolgokat, mert van alapmotivációja, aztán a kisebb dolgokból jöhetnek a nagyobb célok, mindjárt itt a nyár is. Ez mind nagyrészt elhatározás kérdése. Nem tudom még mi segíthetne. Eszik, iszik (de nem jár el a barátaival valahova, hanem otthonra vesz dobozos söröket), alszik, melózik, a szabadidejében meg nézi a gépét, nincs kedve belefogni semmibe, és állítja, hogy nem a szakításunk miatt ilyen. De én tudom, hogy azóta, mert előtte nem volt ilyen. Én ezt az egészet problémának látom. Hogy tudnám ebből kihozni?
