Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Volna egy érdekes felvetésem a Tisztelt Olvasók számára: nem is olyan régen még azt láttuk, hogy minden 40-50 éves férfinak volt felesége - vagy legalább elvált - mondhatni, minden férfinak volt, kevés kivétellel. Az ember legnagyobb értelemben vett környezetében a legsötétebb, legrosszabbul kinéző 30-as, 40-es, 50-es férfinak is volt felesége. (A szomszédunk billencses, nála nagyobb prosztót nem ismerek, és ő is talált feleséget. Nem csajt: feleséget. Olyat, amilyet, de talált).

Az emberek nagyon fiatalon házasodtak össze, és aki még 25-27 éves koráig nem házasodott meg, az már nagyon súlyos esetnek számított. Aki ebben a korosztályban még agglegénykedett, vagy parlagon hevert, vagy alig volt bármilyen tapasztalata nőkkel, arra rossz szemmel néztek. Nőknél hasonló helyzet ritkán fordul elő.

Nekem az is oldalhelyes, amikor nők azt hangoztatják, hogy ők sokkal életrevalóbbak, de manapság már főzni sem tudnak, sőt, több férfi tud főzni, többen háziasabbak, és a mosás -takarítás frontján is jobban feltalálják magukat, míg a kedvesük a mobilját nyomkodva mereszti a s*ggét. Szóval ők alkalmasak lennének együttélésre, családalapításra? Létezik még olyan, hogy férfi+nő együtt építenek egy életet?

Sok huszonéves férfi akarna családot, olyanok, akik nem feltűnősködő csajozógépek, de ők csupán jófej barátként vannak elkönyvelve a nők körében, mert ama kedves hölgynek a sarkon parkoló fehér BMW-nek támaszkodó gangxta teccik. És ha figyelmet szentel neki ama úriember, és megengedi neki, hogy beüljön a kocsijába, utána bömbölés van, amikor előjön a csávó nem kedves természete, a valódi önmaga. És újra a pasik a hibásak. Véletlenül sem a rossz választás.

És ezt nem lehet a felgyorsult világra fogni, mert mi döntünk arról, hogy a világgal együtt hülyülünk és épülünk le, vagy sem. Ha az eldobható, azonnal kicserélhető világban hiszünk, akkor minket is eldobnak, kicserélnek, mert mindig jön egy újabb, dögösebb. Mindenki a legjövedelmezőbb üzletet akarja megkötni – ha létezik olyan -, így minek is elégedne meg azzal ami éppen adott?

Intermezzo („Nahát! a Józsi még az anyjával él” – Igen, mert Orsika nem volt hajlandó vele élni)

- a teljesen átlagos, értelmes (bár az értelmes ma már nem annyira nevezhető átlagosnak), fiatal férfi ismerőseim közt meglepően nagy számban vannak egyedülállók, és/vagy olyanok, akiknek nehézséget okoz a társkeresés. Sokuknak még egy normálisnak nevezhető kapcsolata sem volt.

A fiatal férfiaknak nagyobb a szexuális igénye, mint a nőknek, így ki vannak szolgáltatva nekik, ez tény. Aztán ott vannak az „érett” nők, akik családcentrikusnak vallják magukat, miközben félrekúrnak, és állítják, milyen jó is a pasijukkal, milyen boldogok vele. Úgy ecsetelik, hogy az ember szinte irigyli őket....valahogy olyan normálisnak, egyértelműnek és természetesnek hangzik - és ez a legijesztőbb. Nem emberekben, hanem struktúrákban gondolkoznak. Az elvárások torzulását is lehetne hibáztatni, ahogy sok mindent, hiszen a leghétköznapibb, legegyszerűbb csajszi is részben már a világhálón szocializálódik, és az ott kitüntetett férfiideált célozza meg, majd ahhoz idomul minden elvárása, akár tudat alatt is. Ez aránytalan válogatásra ösztönzi őket, és jóvá is hagyják magukban. A férfiak pedig próbálkozhatnak sok mindennel, aztán vagy jobbra, vagy balra húzzák őket.