Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

A párom mostanában sokat változott, hozzá kell tennem: sajnos nem az előnyére.

Már a legapróbb dolgokban is képes hazudozni, olyanokban, amiknek amúgy nincs is komoly tétjük... Sok mindenről nem értesít, magamnak kell rájönni, nem rég derült ki, hogy van még egy telója. Amikor kérdeztem, minek kell, azt mondta, csak. Hogy legyen kettő. Oké...

Engem nem érdekelnek az olyan általános ünnepek, mint nőnap, meg karácsony és társai, mindössze egyetlen ünnep van, amihez ragaszkodom és mindenkitől, akit fontosnak tartok, elvárom, hogy legalább egy sms-t küldjön, és ez a szülinap, minden ember legfontosabb ünnepe, és akár baráti, akár párkapcsolatban van valaki, ha azt elfelejti, akkor az nagyon sok mindent elárul a kapcsolat minőségéről.

Én is mindig figyelek arra, hogy másokat felköszöntsek. Nos, ő tavaly elfelejtette. És képes volt azzal védekezni, hogy ó, ez csak a sekélyes embereknek fontos, és túlhúzom a problémát. És ne legyek már ennyire nő...A haverjai, a szülei szülinapján nekem meg kötelező a megjelenés. Azokat a dátumokat fejből tudja...Szóval, nem tudom, érthető-e számotokra is, min vagyok kiakadva?

Oké, értem, hogy ő a szabadelvű, modern laza pasi, aki nem ad az apróságokra, mindenen átdönget, semmilyen tradíciót nem tisztel. És ha én ugyanígy állnék hozzá? Nem lehet megbeszélni vele semmit, mert ő lezárja azzal, hogy neki van igaza és mit tudok én? Semmibe vagyok véve. Én úgy képzeltem, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk és ha valamibe belevágunk, abba együtt vágunk bele. Ő ehelyett sok mindent, pl. kettőnket egyformán érintő dolgokban is, a megkérdezésem nélkül csinál. Mert ő tudja jobban... Tudom, hogy ennél súlyosabb problémák is lehetnek egy kapcsolatban, és ennyi legyen a legnagyobb bajom, van tető a fejem fölött és teli a hűtő, de nekem akkor is nehezemre esik ezeket lenyelni, nem fekszik ez az egész.

Amikor a szemedbe hazudik a párod, és egyértelműen kiderült dolgot is letagad, ami ráadásul nem is olyan kardinális kérdés...de tudjátok, én úgy vagyok vele, hogy aki ha kicsiben hazudik, azt nagyban is tudja művelni. És hogy miben hazudhat még? Én eközben rendesen úgy érzem magam, mint egy házicseléd, akit csak arra tartanak, hogy rendbe rakja a fészkét... Én meg mindennel meg legyek elégedve és ne kérdezzek semmit, semmibe ne szóljak bele. Azt már tudom, hogy a gyerekvállalás felejtős, mert nyilván egyedül kéne azt is végigvinnem, ő legfeljebb a kellemes pillanatoknál lenne jelen, úgy gondolja, a nevelés az anya dolga... okosan kimentené magát alóla. Még azt is el tudja érni nálam, hogy én érezzem rosszul magam, ha kérdezni merészelek. De akár szépen szólok hozzá, akár csúnyán, meg sem hallgat. Lehet, ez a kapcsolat csak nekem fontos...Egyre inkább egy megtűrt személynek érzem magam, és el kell fogadnom, hogy a közös jövőképünk egyre halványul. Miért nem képes egyenrangúnak tartani? Miért csinálja ezt velem? Meddig lehet ezt elviselni és mit tudok tenni, hogy megmásítsam a dolgokat ?