Ha esetleg nem tudtad: a Csajok és Pasik társkereső egy igen népszerű ismerkedős oldal, ez itt a hozzá kapcsolódó párkapcsolati blog, nem csak a társkeresők történeteivel. Ha végeztél a sztorival és szívesen keresnéd te magad is a nagy Őt, nézz be hozzánk! A regisztráció ingyenes és azonnal kipróbálhatod.

Helló,

előző kapcsolatom közepén már a gyerekvállalásról is szó volt, egykorúak is voltunk, és az sem mellékes, hogy tudtam volna megfelelő környezetet teremteni magunknak. Utólag már örülök, hogy nem így alakult, és a tervek csak tervek maradtak. Hogy mi vetett véget az egésznek? Egy totális személyiségváltozás cirka két év alatt. Egy megbízható, rendes lány szép lassan megbízhatatlan lett és a havi egyszeri csajbulik már hetente kétszer zajlottak. Ezzel nem is lett volna bajom, nem az én tulajdonom, nem is rabszolga, de hogy masszívan kihatott a kapcsolatunkra is, az tény. Elkezdett velem ocsmányul és flegmán beszélni, amikor szüleimhez mentünk, beszólt valamit anyámnak, és felvett a szótárába pár káromkodást is.

Ezek bizony nem kedvező tünetek.

Volt, hogy ültünk egy kávézóban, ő meg úgy megnézte a felszolgálósrácot, hogy majdnem felálltam onnan. Úgy csillogott a tekintete, meg dobálta a haját, amikor beszélt vele, hogy nem tudtam szó nélkül hagyni. Korábban nem nézett meg más pasikat az utcán, akkor már igen, és leplezetlenül, + még véleményezi is nekem... amit végképp nem értettem. Mintha szándékosan le akart volna rázni.

Amikor megkértem, hogy kísérjen el már pár helyre...mindenre nem volt a válasz, de ha ő kért meg, hogy vigyem el kocsival, ahova csak akarja, és nemet mondtam, akkor meg ilyen-olyan szemét voltam. Nekem mindenhová kötelességem volt vele menni, ahova parancsolta, kérdés nélkül.

Sokat próbáltam beszélni vele ezekről, de nem érdekelte, azt mondta, ő nem változott meg, én látom rosszul, túlságosan érzékeny lettem. Nem tilthattam meg azt sem, hogy a kapcsolatunk kezdeti szakaszában az exével dumáljon, arról nem szólva, hogyha bármit megtiltok neki, akkor máris gyerekként kezeltem volna, nekem meg nem gyerek kell, hanem társ. Egy felnőtt emberrel kezdtem a kapcsolatot és egy hisztis, harsány, ostobaságokkal érvelő nőt kaptam a végére.

Volt, hogy megbeszéltünk valamit, egy hét eltelt, ő csinált magának mással más programot de sz*rt értesíteni engem, hogy nem jön. Úgy gondolta, majd csak észreveszem, hogy nincs ott. Arról is én szoktattam le, hogy a csikket az utcán dobja el. „- Miért? Más is eldobja” – feleselt bölcsen, meg hogy egy csikk pici... Igen, de ha mindenki így gondolkodna, mint most te, ellepne minket a szemét, ...Valakinek máshogy kell cselekednie, hogy működjön a fejlődés...és persze: miért pont én legyek az a valaki...? - vetődik fel a kérdés. Hát, igen. Ez a fordulópont. És ez nem nevelés, meg irányítás kérdése, hanem alap dolgok.

Szóval, valahol örülök, hogy vége lett. És az biztos, hogy ezt nem én szúrtam el. Kérdezem én: lányok, amikor nekiszabadultok „csajbulizni”, az miért egymás kölcsönös szellemi és erkölcsi leépítéséről szól? (ez nem általánosítás akar lenni. Mély tiszteletem a kivételeknek, mert vannak).